Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)

2. A területi változások vízügyi következménye

megszervezték a Duna-Tisza Csatorna Előmunkálati Irodáját és a Duna-Tisza Csatorna Építési Igazgatóságot. Mindkettő csak április-június hónapokban működött, és egyes tervek elbírálásán, terepbejáráson nem jutottak túl.26

1919. augusztus 7-től a vízügyi igazgatásban is a régi rendet állították vissza. A rövid időszakot értékelve megállapíthatjuk, hogy a Földművelésügyi Népbiztosságon belül az egységes vízgazdasági osztály létrehozása pozitív lépés volt, ugyanakkor része az általános politikai törekvéseknek, melyek során a központi irányítást igyekeztek a helyi szervekkel szemben megerősíteni.

2. 3. NEMZETKÖZI SZERVEZETEK

A vízügyekben a nemzetközi együttműködés egyidős a hajózás megindulásával: a trianoni békekötés után azonban ennek jelentősége felértékelődött. A Duna, mint nemzetközi víziút a 19. század második felétől kapott egyre nagyobb jelentőséget. A krimi háború után, 1856-ban megalakult az Európai Dunabizottság. A háborút lezáró béke kimondta a dunai hajózás szabadságát, és a bizottság a hajózási érdekek egyeztetésére jött létre. A nemzetközi együttműködés a vaskapui szakasz szabályozása után kibővült. Magyarország nem kapott e bizottságban képviselői helyet, annak ellenére, hogy a Duna az ország fő folyója volt. BÍRÓ Elek, 1912-es - a Földművelésügyi Minisztériumhoz intézett memorandumában - sérelmezte, hogy egyetlen magyar mérnök sem vesz részt a bizottság munkájában.27

1919-ben, az ekkor már idős és mellőzött KV ASSAY felvetette a Dunával kapcsolatos nemzetközi együttműködés kérdését. Április 4-én a Földművelésügyi Népbiztossághoz fordult, felajánlotta, hogy az eddigi vízrajzi adatok feldolgozásával és továbbfejlesztésével francia nyelvű könyvet készít a Dunáról a párizsi békekonferencia számára. Levonva a tanulságot az Európai Dunabizottság el22