Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)

5. Fejlődés a második világháború után

5. FEJLŐDÉS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN

5. 1. A HÁBORÚ BEFEJEZÉSÉTŐL AZ ÁLLAMOSÍTÁSIG

A nagy világégést, a második világháborút követő években a vízügyi szolgálat a korábbi keretekben működött, és látta el a legfontosabb, időszerű feladatokat. A károk jelentősek voltak folyammérnöki, kultúrmérnöki területen és a társulatoknál egyaránt. Az állami szervek (folyammérnöki, kultúrmérnöki hivatalok, kirendeltségek) vagyona összesen 73 114 000 pengő volt, ebből a kár 13 729 000 pengő (= 18,8%). Legtöbb kár a kultúrmérnöki hivataloknál keletkezett, ahol a meglévő értékek 62,2%-a elpusztult, míg a folyammérnöki hivataloknál 44,8% volt a károsodás. A háború nem kímélte a társulatokat sem. A 105 működő vízszabályozó és vízhasznosító társulat összes vagyona 81 657 000 pengő volt, amelyből 20 352 000 pengő érték pusztult el (= 24,9%). A legtöbb kár a vízhasznosító társulatokat érte (54,2%), míg a dunai ármentesítő és vízszabályozó társulatoknál 24,4%, a tiszaiaknál 23,7% volt a háborús veszteség.276

Mint a köztörténetből ismert, 1944 decemberében a debreceni Ideiglenes nemzeti kormány vette át az irányítást Magyarország keleti területén. A kormány mellett sajátos szerepet kapott a városban székelő Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal, amely ezekben a hónapokban - helyzeténél fogva - a vízügyek központi szerve lett.277 A hivatal ekkori vezetőjét, MOLNÁR Endrét, eredeti funkciója megtartása mellett a Földművelésügyi Minisztériumba rendelték, a Vízrendészeti Főosztály ügyeinek ellátására. A Földművelésügyi Minisztérium már 1945 január elején felszólította a megyéket, szervezzék meg a védelmet a jeges árvíz elkerülésére. Január végén a Szövetséges Ellenőrző Bizottság felhívására újjászervezték a csapadékmérő és vízrajzi szolgálatot. Február 13-án a bizottság a Földművelésügyi Minisztériumban értekezletet hívott össze a Ieg108