Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)
4. Vízimunkálatok a két világháború közöt
Bár az ásott kutak szennyezettségével a két világháború közti időszakban a korábbihoz hasonlóan sok probléma volt, — főként a mélyfekvésü, korábban árvizes területeken — ebben az időszakban ezek jelentették a lakosság vízellátásának legfőbb bázisát. Jelentőségüket az Országos Közegészségügyi Intézet említett tevékenysége növelte. 1930-ban összesen 839 089 ásott, mélyfúrású és artézi kút volt, amelyek a következőképpen oszlottak el az ország egyes területei között:272 18. táblázat Országrész Házak száma Kút van Kút nincs Vízvezeték van Dunántúl 478 327 327 654 150 673 20 353 Alföld 779 488 407 190 372 298 55 190 Észak 210 111 104 245 105 866 6336 Összesen 1467 926 839 089 628 837 81 878 Közigazgatási egység Házak száma Kút van % V ízvezeték van % Budapest 23 444 21 786 92 19 975 85 Törvényhatósági városok 94 186 55 238 55,6 18 844 20 Megyei városok 201 249 104 755 52 27 139 13,5 Községek 1149 047 657 310 57,2 15 920 1,4 Összesen 1467 926 839 089 57,1 81 878 5,6 A Statisztikai Hivatal felmérése szerint 1930-ban a házak 57,1%-a volt ellátva vízzel, ebből 5,6% vezetékes vízzel is. A 2186 589 lakásból összesen 285 516-ban volt vízvezeték. Az 1930-as, 1940-es években a kutak fúrása új lendületet vett. A közegészségügy fejlesztése a válság után központi feladattá lépett elő, aminek a vízellátás is egyik fontos tényezője lett. Az Iparügyi Minisztérium 1935-ben azzal vette át az irányítást, hogy kutatásokkal, a vízlelőhelyek feltárásával, megfelelő fúróberendezésekkel segíti az ivóvízszükséglet biztosítását. 1938 áprilisában Budapesten országos ivóvízellátási nagygyűlést rendeztek a problémák megbeszélésére. Az érdekelt községek, városok, vasút- és postaigazgatóságok, középületek tulajdonosai és magánosok az 1930-as évektől kérel105
