Dóka Klára: A vízügyi szolgálat szervezete és tevékenysége 1919–1985 (Pro Aqua Alapítvány, Budapest, 2001)

4. Vízimunkálatok a két világháború közöt

Mivel a vízjogi engedélyek megadása még mindig a kultúrmérnöki hivatalok közreműködésével történt, melyek felettese a Földművelésügyi Minisztérium volt, a vízellátás irányításában három főhatóság vett részt. Feladataik a 2. ábra sémája szerint különültek el.

Az első világháború előtt 65 városi vízmű volt, a községiekkel és a fúrt kutakkal együtt kb. 5,5 millió fő, a lakosság 32,7%-a jutott egészséges ivóvízhez. A rossz gazdasági helyzet miatt a városi vízvezetékek fejlesztése megállt, és csak néhány kisebb létesítmény készült el. 1920-1940 közt a következő városokban épült vízvezeték:- Nagykanizsa 1921- Gyöngyös 1927- Vác 1928- Esztergom 1926- Ungvár 1930- Munkács 1935

Köztük a váci vízmű volt a legjelentősebb, amely a Duna mellett ásott parti szűrésű kutakból az ekkor már 20 960 fős lakosság jórészét egészséges ivóvízzel látta el.266 1940-ben a városi vízmüvek csőhálózatának hossza összesen 2549 km volt.

1940-ben 33 városban nem volt központi vezetékes vízellátás. E városok a következők:- Dunántúl: Zalaegerszeg, Kőszeg, Mosonmagyaróvár, Szentendre.- Alföld: Jászberény, Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kalocsa, Halas, Baja, Mohács, Pestlőrinc, Rákospalota, Makó, Csongrád, Hódmezővásárhely, Szentes, Békéscsaba, Gyula, Mezőtúr, Kisújszállás, Hajdúszoboszló, Hajdú- böszörmény, Hajdúnánás, Nyíregyháza.- Eszak-Magyarország: Érsekújvár, Léva, Balassagyarmat, Losonc, Salgótarján, Beregszász.

103