Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

ben saját szintezőműszert szerkesztett, VAY MIKLÓS királyi biztos pedig 1804-ben Angliából vásárolt különleges szintezőt, ami a mérnököknél kézről kézre járt.176/ Az 1820-as évektől már a pesti műszerészek is egyre fontosabb szerepet kaptak a mérnökök ellátásában.177/ Az első szabatos, Magyarországon és Ausztriában használatos szintezőműszert LIESGANIG JÓZSEF, osztrák geodéta szerkesztette, amely minden igényt kielégített, még a polgári forradalom előtti évtizedben is.

A mérnökök egyetemi tanulmányaik során sajátították el a térképek készítésének alapelemeit. A 19.század közepéig azonban a legkiválóbb mérnököknek is csak kis része tudott szintezni. Az ismereteket — az elméleti oktatás mellett — csak a gyakorlatban lehetett elsajátítani, a bonyolult, külföldről származó műszerek használata miatt. A képzettebb mérnökök mindnyájan dolgoztak figurásként a folyók felmérésénél, és ismereteiket munkájuk során hasznosították.

Szintezés alkalmával először részletes helyszínrajzot készítettek, megjelölték a mérés kezdőpontját (hasonlítósík). E ponttól elindulva, bizonyos távolságban — előre-hátra leolvasás segítségével — meghatározták a partok magasságát és szintezték a víztükröt is. 50—100 m távolságban a mederről, indokolt esetben a folyóvölgyről keresztszelvényeket vettek fel, amelyeken

— ha lehetőség volt - megjelölték a kisvíz, középvíz medrét, és ábrázolták az árvízi medret is. A folyó esésének ábrázolására hossz-szelvényeket készítettek, a sodorvonalat és a gázlókat a helyszínrajzon jelölték meg.178/ Az adatokat a térképlapokon és szintezési jegyzőkönyvekben rögzítették. E jegyzőkönyvek a közvetlen mérési eredmények mellett a vízhozramra, esésre stb. vonatkozó eredményeket is tartalmazták.179/ Mint az előzőekben említettük, mappációk alkalmával ártéri felmérések is készültek, de ezek összeállítása nem volt feltétele a műszaki munkának.

A mappációk befejezése után a folyók jelentős részéről vízrajzi leírásokat állítottak össze. Ezek a következő főbb adatokat tartalmazták:

— a folyó eredete, vízgyűjtője, hossza, torkolatvidékének leírása;

— a meder állapota, a folyó esése, a víz lefolyását akadályozó tényezők;

— a folyó sebessége, vízhozama, a mellékfolyók viszonyai;

— az árvizek gyakorisága, lefolyása;

— jellemző vízállások, mértékadó árvízszintek;

— a meglévő védművek, azok állapota;

— javaslatok a meder 1. tisztítására, 2. jó karba helyezésére 3. szabályozására: a kanyarulatok átmetszésére;

— javaslatok töltések építésére vagy egyéb szabályozásra (pl.: övcsatornák, malomcsatomák építésére).

98