Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)
és a helytartótanács mérnökei készítsék el az ország hajózható vagy hajózhatóvá tehető' víziútjainak térképét. 1:86 400 méretarányban, különös tekintettel a víziközlekedést érintő parti létesítményekre és a hajózás akadályaira. A munkát HEPPE SZANISZLÓ irányította, részt vett benne — többek között - BÁLLÁ ANTAL, VERTICS JÓZSEF, BUDINSZKI JÁNOS {Bereg megye) is. A munka 1790-ben félbemaradt, de később lehetőség volt folytatására. A tiszai térképek Máramarostói a titeli torkolatig elkészültek, és több részletes leírás maradt meg a Duna alsó szakaszáról is, ahol ŐRY DÁNIEL irányításával még a 19.század elején is folyt a munka. Sajnos a különféle helyi adottságok miatt azonos léptékű hajózási térképlapokat a Dunán nem sikerült összeállítani.1 71/ A korai térképekkel kapcsolatban gond volt, hogy azokat egyetlen példányban rajzolták még olyan esetben is, ha szabályozási tervet foglaltak magukba. A megyei törvényhatóság, az érdekelt terület földesura, a munkát irányító mérnök és az építészeti főigazgatóság egyaránt igényt tarthatott e lapokra. Ezért a helytartótanács két ízben is elrendelte, hogy minden térképet, amely a folyók egy-egy részletét tartalmazza, eredetiben vagy másolatban szolgáltassanak be. A helytartótanácsnál a beküldött térképekről másolatokat készítettek, illetőleg átnézeti lapokat szerkesztettek a részletekből. A tervek ellenőrzése, összegyűjtése a központi irányításnak alapvető feltétele volt.172/ Vízrajzi térképezés alkalmával a szükséges adatokat szintezéssel állapították meg. A mérési munkához, a térképrajzoláshoz, a meder vizsgálatához a szükséges műszerek jórészt a bécsi, később pedig a pesti műszerészek és szerkovácsok műhelyeiben készültek. A legtöbb eszközt a bécsi Voigtländer cég szállította. A különféle típusú mérőműszerek állványra szerelhető, kb. 1,5 m hosszú távcsőből és fémcsőbe burkolt libellából álltak. A mérőlécek a bécsi mértéknek megfelelő láb- és hüvelyk beosztással készültek. A vízállás mérése szondarúddal vagy mérőláncokkal, a víz sebességének megállapítása mérőszámnyal vagy úszóméréssel történt. A felszerelést a folyó nagyságának megfelelő szelvény kötelek, csónakok, tutajok, csáklyák egészítették ki.17 3/ A műszerek rendkívül értékesek voltak, és a 18.század végétől fejlődésen mentek keresztül. BÁLLÁ ANTAL 1764-es keltezésű térképére még egyszerű mérőeszközöket rajzolt, (pl. mérőrudat, háromszöget, vonalzót, mérőkörzőt, dioptriás iránytűt), megtalálható azonban műszerei között az asztrola- bium, a teodolit őse is.174/ 1786-tól a Hajózási Igazgatóság vásárolt műszereket, és számbavette a megyéknél található nem nagyszámú eszközt is.17S/ A bejelentett műszerek között voltak nivellának nevezett szintezők, a mai talpas libellához hasonló horizontmérők, függős háromszögek, dioptriás irány- vonalzók, tájolók, távcsövek stb. SZÜLLŐ JÓZSEF, kamarai mérnök 178297
