Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)
elsősorban a folyók vízhozamát, azt, hogy a szabályozási terv kidolgozásakor milyen víztömeg levezetéséről kell gondoskodni. Tudni kellett a vízállást kis- víz, nagyvíz, középvíz esetén, ismerni a meder alakját, a partok magasságát, tavaszi és nyári árvizek alkalmával az elöntött területek nagyságát. Rendkívül fontos volt a folyók esésviszonyainak, sebességének mérése is. Ezeket az adatokat a 19.század elején vízrajzi felmérés (mappáció, szintezés) segítségével gyűjtötték össze. ej A felméréssel összefüggő vízimunkálatok A 18.század folyamán a mappációk alapját jelentő hazai kartográfia nagyot fejlődött. MIKOVINY és tanítványai az egész ország területén dolgoztak, és a század végén a törvényhatóságoknál dolgozó mérnökök sorra elkészítették az egyes megyék országos atlaszba is összeszerkeszthető térképeit. A század utolsó éveire LIPSZKY megbízható országtérképének anyaga rendelkezésre állt. 1764-ben megkezdődött, majd 1782-ben új lendületet vett az ország területének katonai térképezése. A munka során 1:28 800 méretarányú lapok készültek — elsősorban osztrák hadmérnökök méréseinek eredményeként —, amelyeken a katonai szempontokat alapul véve a szerzők feltüntették a településeket, utakat, mocsarakat, erdőborításokat. A térképekhez községek szerint részletes országleirás készült. A munka jelentőségét növeli, hogy ez az első, azonos méretarányú áttekintés az ország területéről. Vízrajzi szempontból problematikus, hogy az egyes lapok száraz időben készültek, így kisebb vízborításokat jelölnek a maximálisnál. A térképezők a vizenyős, mocsaras vidékeknek csak a peremét rajzolták be, így nem állapítható meg, hol voltak a mocsarakon belül kiemelkedő szigetek, száraz területek, szabad vízfelületek, hol volt folyómeder. 170/ A 18.század végén egyre több volt a folyókat, mocsarakat ábrázoló speciális térkép, helyszínrajz. Bár e térképek készítése tulajdonképpen nem vízrajzi, hanem geodéziai munka volt, alkotóik azzal segítették elő a vízimunkálatokat, hogy lehetővé tették a terepen való eligazodást: részletesen ábrázolták a folyók környékét, a művelési ágakat, a falvak alaprajzait, még a nagyobb épületeket, fákat is a parton. E speciális térképek jórésze megyei mérnökök munkája volt, akik jól ismerték a vidéket. Szűkebb területekről, egyes folyószakaszokról vagy mocsarakról rajzoltak térképeket az uradalmi mérnökök, de többször találkozunk a közponból a biztosok segítségére küldött mérnökök érdekes munkáival is. A 18.század végi térképek használatát — szemben a Il.József-féle felméréssel — nehezíti az, hogy különféle szempontok szerint, más-más méretarányban készültek, és nem összefüggő területeket ábrázolnak. II.József uralkodása alatt azonban összeállítottak vízrajzi térképeket egységes szempontok szerint is. 1784-ben az uralkodó elrendelte, hogy a kamara 96
