Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)
Ha a társulatba lépő falvak költségén vagy közmunkával nem földesúri allodium területén folytak e munkálatok, a jövedelemből a község részesült. A birtoklás körül a vízszabályozás utáni első évtizedekben nem voltak viták, hiszen — mint láttuk — még sikeres munka esetén is eleinte csak rétként és legelőként lehetett a földterületet használni, és így a falvak közös rétje, legelője növekedett (pl. a Sárvíznél). Amennyiben úrbéres birtokon, a község tulajdonához tartozó földön a vízszabályozás eredményeként a művelési ág megváltozott — nádasból, legelőből szántó lett — e terület 1767 után a maradványföldek közé került. Az 1810-es években a körösi vízimunkálatoknál a közmunkára vezényelt jobbágyoknak lehetővé tették, hogy a határaikhoz tartozó, felszabaduló földterületeket olyan feltételekkel használják, mintha jobbágytelkek részei lennének: 1/9 rész termést adjnak utána a földesúrnak. A tulajdonképpeni irtásföldekről, melyeket a vízszabályozás útján, eddig gazdátlan mocsarakból tett használhatóvá a maga számára a lakosság, viszonylag keveset tudunk. E tevékenységet sem a vármegyék, sem a Vízi és Építészeti Főigazgatóság nem kísérte különösebb figyelemmel, itt a jobbágyok csak saját erejükre támaszkodhattak a munka megszervezését és kivitelezését illetően. Az ilyen irtások a többi indusztriális földhöz hasonló elbírálásban részesültek: nem tartoztak sem az úrbériséghez, sem az allodiumhoz, de a befektetett munka ellenértékének megfizetése után a földesúr magához válthatta azokat.16 V b) Közlekedési célú vízszabályozások A vízimunkálatok irányításában az 1788—1848 közti időszakban a közlekedési szempontok a korábbinál kisebb szerepet játszottak. A korszak elején folytatták a Hajózási Igazgatóság munkáját, a partok tisztítását, a folyómedrek kotrását. Az 1880-as évek elején továbbfejlesztették a Béga-csatomát. Kastély és Temesvár között bővítették a kilenc km hosszú tápcsatornát, hogy a Bégá ban mindig elegendő víz legyen, és Nagy tapoly-Hatty as között kimélyítették az árapasztót.16 6/ Az 1795—1802 között épült Ferenc-csatorna még a merkantilista gazdaságpolitika érdekeit szolgálta. Az építészeti főigazgatóság nemcsak elméletileg foglalkozott a több-kevesebb realitást tartalmazó csatomatervekkel, hanem KISS JÓZSEF Bácskában dolgozó mérnök munkájának eredményeként Bezdán és Bácsföldvár között sikerült a Dunát és a Tiszát összekötni. A tervek elkészítésében részt vett KISS JÓZSEF testvére, GÁBOR is. A csatorna 118 km hosszú volt, és az eredeti hajóutat 227 km-rel rövidítette meg. Építését nem tudták a kamara pénzéből megoldani, hanem részvénytársaságot hoztak létre, amelynek szabadalma 1827-ben járt le. A csatorna a Duna egyik korábbi medrében épült, a két folyó közti szintkülönbséget három zsilip segítségével 94
