Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

A Tisza völgyében egymástól elszigetelt, kisebb jelentőségű vármegyei munkák folytak. Ilyen volt például a Bodrogon és eredővizein a malmok szabályozása, amit 1800-ban SAX ZAKARIÁS irányításával kezdtek meg.158/ 1804-ben — Ung megye kezdeményezésére — VÁRADY PÁL adjunktust küldték ki, de az egymást váltó királyi biztosok csak részleges eredményeket értek el. 1823-ban a Bodrog és Tapoly között malomcsatomát terveztek, melynek megépítésére azonban nem került sor.160/ 1838-ban sikerült szabályozni a Bodrog malmait, és elérték, hogy az érdekeltek csak a vármegye jóváhagyásával létesíthettek új gátasmalmot.16 V

A vármegyék kezdeményezésére végezték a Körös-völgyi vízimunkálatokat, ahol 1802-től VAY MIKLÓS királyi biztos vette kézbe az irányítást. A fokok és erek medrének felhasználásával — Szeghalomtól kiindulva — csatornákat ástak a Kis-Sárréten keresztül, hogy a Sebes-Körös mocsárba elvesző vizét átvezessék. Másik vármegyei munka a Fekete-Körös és egyik mellékága, a Gyepes között vezető Óvári-csatorna megépítése volt, amelynek segítségével Sarkad és Doboz között terjedelmes mocsárvilág tűnt el.162/ A Körös-vidék szabályozási munkáit az 1830-as években a Hármas-Körösön átvágásokkal folytatták.163/

A vármegyei kezdeményezéssel végrehajtott vízimunkálatoknál nagy szerepet kapott a közmunka, amely az egyes érdekelt megyékben a jobbágyokra nagy terheket rót. Főként a földművelő területeken panaszkodtak, hogy a vízszabályozás, útépítés, hidak fenntartása stb. elvonja a mezőgazdaságból a munkerőt, míg az állattartó megyékben kevésbé jelentkeztek e problémák. A közmunkák ügyében a 1844:9.tc. teremtett rendet, amely meghatározta, hogy a jobbágyoknak egész telek után évi tizenkét nap igás-robotot, a házas zselléreknek hat nap, a házatlanoknak pedig három nap gyalogrobotot kell teljesíteniük a vármegyei törvényhatóság utasítására. A töltésekkel, átmetszésekkel és egyéb vízszabályozási művekkel kapcsolatban a törvény úgy rendelkezett, hogy azok az érdekelt birtokosok költségén épüljenek, a várható haszon arányában. Ha úrbéres területen végeztek vízszabályozást, itt a jobbágyok — a mezőgazdasági termelés kára nélkül — dolgozhattak, és közmunkát idegen törvényhatóságból csak megfelelő viszontszolgálatért vehettek igénybe.

Hogy az elvégzett sikeres vagy kevésbé sikeres munkából kinek volt haszna, azt jórészt a birtokviszonyok határozták meg. Ha uradalomhoz tartozó területen folyt a vízszabályozás, és ott a korábbi földhasználat helyén intenzívebb földművelésre tértek át, ennek megszervezése, a birtokrész esetleges bérbeadása a tulajdonos magánügye volt. Ez volt a helyzet olyan esetekben is, ha a földesúr költségén, korábban gazdátlan mocsarakat, vizenyős területeket csapoltak le.

93