Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
I. A merkantilista gazdaságpolitika és az első vízügyi szervezetek (1772–1787)
A MERK ANTIN LISTA GAZDASÁGPOLITIKA ÉS AZ ELSŐ VÍZÜGYI SZERVEZETEK (1772-1787) I. A 16— 17.században a három részre szakadt Magyarország fejlődése nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is egyenlőtlen feltételek között ment végbe. Bár Felvidéket és Erdélyt nem szállta meg a török, zömmel domb- és hegyvidéki területen a természeti tényezők nem kedveztek a gazdasági fejlődésnek, főként az intenzív mezőgazdaság kialakulásának. Itt nagyobb folyók nem haladtak keresztül, az árvíz és terjedelmes mocsár fogalma ismeretlen volt. A királyi Magyarország alacsonyabban fekvő részeit azonban — ahol a lakosság ellátásához szükséges gabonát megtermelhették volna — nagy kiterjedésű állandó és időszakos vízborítások fedték. A hegyvidékről érkező folyók a síkságra jutva szeszélyesen kanyarogtak, majd folyamatosan szétterítve a hordalékot elmocsarasodott mederben haladtak a Duna vagy Tisza felé. A töröktől megszállt megyék zöme sík vidék volt, amely domborozati adottságainál fogva alkalmas lett volna mezőgazdasági termelésre. A beözönlő törökök nyomán azonban a falvak néptelenné váltak, a lakosság elmenekült a megszállók elől. A Hódoltságban a Tisza, Körösök, Maros mentén a Duna balpartján, a Sió, Kapos, Dráva völgyében, a Balatontöt délre jelentős mocsarak alakultak ki. A vízmentes területeket a hadi események a 16—17.század- ban jobban sújtották, mivel a törökök a vízzel borított területet elkerülték. Szulejmán 1526—1541-es hadjárata Eszék, Mohács, Buda irányában a Duna jobbpartján haladt, 1566-ban pedig & Dráva mocsaraitól északra Siklós, Szigetvár, Csurgó volt a Bécs ellen tervezett támadás útja. A Tisza mocsarakkal tele völgyén támadási vonal nem vezetett keresztül, 1552-ben is csak nagy kerülővel, a Hódoltság szélén — Temesvár, Arad, Szolnok vonalon, illetve az Ipoly - völgyön át — jutottak el a törökök Egerbe. A támadók elől a lakosság a nádasokban, mocsarakban talált menedéket, sőt a várak, települések környékét is igyekeztek elárasztani. Az erdők jórészét kiirtották, aminek nyomán Alföldön megjelent a futóhomok, a parti galériaerdők pusztításával, a meder- tisztítás elhanyagolásával pedig a mocsarak terjedelme növekedett. A tiszai és dunai ártér a 17.század végén ily módon nagyobb területet foglalt el, mint két évszázaddal korábban. A 18.század első felében a töröktől visszafoglalt hatalmas országrészen lassan indult meg az élet. Először a birtokaikat elfoglaló földesurak, majd az 8
