Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

ott is meg kellett nyitni, ahol egyébként az árvíz nem okozott kárt.12 V A végleges megoldást VEDRES a Tisza és a Maros szabályozásában látta. Sok kortársával ellentétben nem akarta a Maros torkolatát elvinni a városból, mert azt a kereskedelmi forgalom sínylette volna meg. Nem tartotta helyesnek azt sem, hogy csak töltéseket építenek, mert az árvízszint emelkedésével azokat mindig magasítani kell. A folyók medrének szabályozásához azonban pontos számításokra, vízrajzi térképezésre volt szükség. E munkához ekkor még nem voltak meg Szegeden a feltételek, és maga VEDRES sem rendelkezett szintezési ismeretekkel.128/ 1830-ban készítette el a tiszai elöntésekről szóló munkáját. A tiszántúli árvizeket Tiszaújlaktól vagy Tiszafüredtől induló övcsatornával kívánta levezetni, amely a Túr. Szamos, Berettyó, Körösök, Maros, Béga, Temes folyókat keresztezte volna, és a Karas folyón keresztül ömlött volna a Dunába. Hasonló csatornát tervezett a jobbparton is. Merész elgondolásához a Sárvíz Sió- Kapos szabályozásától vette a mintát, azonban a tervvel érdemben senki sem foglalkozott.12 9/ Legismertebb munkája a Dunát a Tiszáwal összekapcsoló csatorna terve, amely az országgyűlés elé került, sőt 1811-ben a helytartótanács is foglalkozott vele. VEDRES a csatorna tiszai torkolatát Szegednél tervezte, hogy az a városnak közvetlen hasznot hajtson.1 3 °/

VEDRES 1821-ben vált meg a hivatali pályától, és ettől kezdve csak vedresházi birtokának és írásainak élt. Tanulmányait zömmel saját költségén adta ki, és barátai között terjesztette. Rendkívül tehetséges mérnök volt, azzal a hiányos műszaki műveltséggel, amit BESZÉDESnél is láttunk. A technikai fejlődés eredményeit szegedi elszigeteltségében nem tudta megismerni, és saját területén hasznosítani. Az utókor Szeged „Széchenyijének nevezte, amely címet nemcsak vízügyi munkáival érdemelte ki. Részt vett a városi közéletben, ott volt minden rendezvényen, pártolta az alakuló iskolákat, színdarabot írt a helyi színtársulatnak. Mint városi mérnök, fontos középítészeti tevékenységet fejtett ki, az ő idejében került sor a városháza átépítésére és néhány más középület emelésére is. Foglalkozott mezőgazdasági kérdésekkel, erdészettel, a futóhomok megkötésével, írt nyelvészeti és pedagógiai munkákat is.13 V Vedresházi birtokán kívül jelentős vagyonnal rendelkezett. A városban szép háza volt, 20 hold szántója, 760 hold legelője, szőlője és gyümölcsöse, szarvasmarhákat és juhokat tartott.132/ Jó kapcsolatot alakított ki a város polgármestereivel. Apja már 1764-ben szegedi polgár volt, apósa, két sógora tanácsbeliek. 1815-ben — eltekintve rokoni kapcsolataitól — érdemeire való tekintettel őt is felvették a várost irányító testületbe,133/ és „vedresházi” elnőnéwel nemesi címet is kapott.

86