Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

FODOR FERENC 30 évvel ezelőtt készült, már klasszikusnak tekinthető műve a polgári forradalom előtti időszakban 586 vízimérnököt tart nyilván. A névanyagot a vízrajzi térképekről gyűjtötte össze, és egészítette ki a Vízi és Építészeti Főigazgatóság adataival.134/ Ha figyelembe vesszük a FODOR FERENC adattárában nem szereplő hivatali személyzetet is, nyilvánvaló, hogy az Institutum Geometricumban végzett mérnököknek nagyobbik fele a reformkorban vízépítéssel foglalkozott. Tevékenységüket Európa-szerte elismerték, az adott viszonyok között ezt tekintették a leginkább fejlett műszaki tudománynak. Mivel a műszaki és adminisztratív irányítás ebben az időszakban még nem vált ketté, azok boldogultak a pályán legkönnyebben, akiknek mindkét területhez készségük volt. A polgári forradalom előtt azonban a hangsúly — jó és rossz következményeivel együtt — a gyakorlat irányába tolódott el.

FODOR FERENC névanyagát több szempontból vizsgálhatjuk. Bár maga nem közöl minden esetben pontos származási adatokat, a nevekből egy sor általános következtetésre nyílik lehetőség a polgári forradalom előtti vízimérnökök társadalmi összetételét illetően. Összesen 103 mérnök volt nemesi származású (18,13%), köztük VAY MIKLÓS, a Körös-szabályozás biztosa bárói címet viselt, a többi kisnemesi családból származott. Néhány kiugróan tehetséges kivételtől eltekintve (pl.VÁSÁRHELYI, LÁNYI SÁMUEL) a vármegyei törvényhatóságoknál vállaltak állást. Számuk a 19.század elején emelkedett, ami azt is mutatta, hogy a mérnöki pálya ebben az időben a nemesség szemében egyre kevésbé volt már lenézett foglalkozás.

A 18.század végétől meglepően alacsony a külföldiek száma. A szerző mindössze 32 mérnökről állapítja meg, hogy nem magyarországi származású, ami az 568 főnek csak 5,63%-át teszi ki. Az idegenek közé tartoztak az építészeti főigazgatóság már említett magasabb vezetői, a Temesi Bánság mérnökei és a 18.századi kamarai mérnökök egy része. Az idegenek zöme Ausztriáim született, két fő (FEST VILMOS, ZORNBERG LÉNÁRD) galíciai VAUTH1ER ZSIGMOND luxemburgi (francia) származású volt, három Drávánál dolgozó mérnökről feltételezhetjük az olasz származást (AM1Z10N1 JÓZSEF, CORONI SÁMUEL, LOCATELLI ANDRÁS).

Az adatokból világosan látszik, hogy a polgári forradalom előtti időszakban a külföldi mérnökök a vízimunkálatok irányításában már igen kis szerepet játszottak. A magyarországiak nagy aránya egyértelműen a képzés jó megszervezésének, az Institutum Geometricum eredményes munkájának volt köszönhető. Az 536 magyaroszági születésű mérnökből 191-nek (35,63%) magyar hangzású neve is volt. Közéjük tartoztak a nemesek, valamint az alföldi városokban (Debrecen, Szeged, Szabadka) és mezővárosokban született mérnö87