Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

előzőleg megszerezték. Szencen három éves reál tanfolyamot szerveztek, amelynek keretében gazdaságtant, kereskedelmi ismereteket és műszaki tudományokat tanítottak. Bár az iskola főként a kamarai mérnök utánpótlást volt hivatva szolgálni, megyei mérnököket is találunk a hallgatók soraiban. Itt fejezte be tanulmányait FARKAS JÁNOS Bihar, LAÁB GÁSPÁR Moson, BÁLLÁ ANTAL Pest megye mérnöke. 1763-ban létrejött — bécsi mintára — a váci Theresianum, ahol egyházi keretben matematika, gyakorlati mértan oktatás is folyt. Az említett műszaki iskolák befogadó képessége rendkívül korlátozott volt, így a törvényhatósági és földesúri szolgálatban álló mérnökök csak humán iskolába járhattak.

1635 óta a magyarországi felsőoktatás központi intézménye a nagyszombati tudományegyetem volt, amely 1773-ig a jezsuita rend fennhatósága alatt állt. Mária Terézia 1774-től állami irányítás alá helyezte. A tudományegyetem bölcsészeti karán a hallgatók a humán tanulmányok mellett geometriai, trigonometriai, építészettani ismereteket is szerezhettek. 1774-ben az uralkodó reformokat vezetett be a matematika oktatásban. Alapfokon „tiszta elemi” matematikát, később „felsőbb matematikát” tanultak, amelynek oktatója a kor egyik kiváló tudósa, MITTERPACHER JÓZSEF lett. Uj tárgy volt a gyakorlati mértan, amelyet RAUSCH FERENC tanított. 1777-ben az egyetem Nagyszombatról Budára költözött, ahol a város és az uralkodó megfelelő környezetet igyekezett biztosítani az ország első oktatási intézményének.

A fejlesztés irányát az 1777-ben kiadott tanügyi kódex, a Ratio Educationis határozta meg, amely tovább növelte a matematika és egyéb műszaki tárgyak (építészet, földmérés, vízépítés) szerepét. Az oktatás tartalmának kibővülése miatt a tudományegyetem kinőtte korábbi otthonát, ezért második épület megvásárlására került sor. Itt kizárólag reáliákat oktattak, amihez új berendezésekre, műszerekre és főként rajztermekre volt szükség. 1781-ben az uralkodó elrendelte, hogy a megyék csak képzett mérnököket alkalmazzanak, és ugyanakkor felszólította az egyetemet, készítse elő a földmérő és vízépítő tanfolyam tervét. Az iskola javaslatát az uralkodó helyesléssel fogadta, és 1782. január 18-án kelt leiratában kifejtette az új oktatással kapcsolatos elképzeléseit: olyan mérnököket akar képezni, akik az egyszerű földmérésen kívül értenek a folyók szabályozásához, csatornák építéséhez, mocsarak le- csapolásához, gátak, malmok létesítéséhez, út- és hídépítéshez, középületek tervezéséhez, és emellett vannak felsőbb matematikai ismereteik is.97/

Az új mérnökképző alapító rendeletét a kancellária tanügyi bizottsága készítette el, és azt az uralkodó 1782. augusztus 30-án hagyta jóvá. Az új iskola, amelyet a következő évtizedektől Institutum Geometrico-Hydrotechni- kumnak neveztek, hároméves továbbképzést biztosított földmérői, vízépítői és mechanikai területen. Csak olyan egyéneket vettek fel, akik a tudomány73