Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)
kancellária helytartótanács kamara királyi biztosok VÍZI ÉS ÉPÍTÉSZETI FŐIGAZGATÓSÁG megyei törvény- hatóságok területi építési hivatalok víz szabályozó társulatok 1. ábra. Szervezeti séma 1845-ben Utódja KECZKÉS KÁROLY lett, aki kénytelen volt egy időre újra elhagyni a központi szervezetet, ő hivatali pályája során többször részt vett érdekeltségi gyűléseken, a Felső-Duna, Rába, Vág, Garant, Pinka stb. szabályozási terveit megvitatta, e téren megfelelő gyakorlattal rendelkezett, és a műszaki szakirodalom SZÉCHENYI szerepét, mindekelőtt a tiszai munkákat rendkívül pozitívan értékeli. Főként azt emelik ki a szerzők, hogy SZÉCHENYI szembe mert szállni a megyékkel, a partikuláris célokkal, és az érdekeltek (= a nagy- birtokosok) szövetségeivel oldotta meg a kérdést.96/ Figyelembe kell azonban venni két tényezőt. Egyrészt azt, hogy a megyék a reformkori haladó törekvések fő bázisai voltak, amelyek a középnemesség érdekeit képviselték az összes haladó törekvésekkel, így az ország gazdasági átalakításával együtt. Sokkal inkább, mint azok a főurak, akiket a Tisza szabályozása és saját birtokaik ármentesítése céljából SZÉCHENYI megnyert magának. Másrészt — véleményünk szerint — nem kell eltúlozni a Tisza-völgyi Társulat szerepét sem. Míg a reformkorban alakult, kisebb területeken illetékes vízszabályozó társulatok ténylegesen az érdekeltek költségén dolgoztak, addig a Tisza-völgyi Társulatot az állam támogatta. Az önkéntesség elve alapján létrehozott társulatok valóban hoztak áldozatot azért, hogy a tagok birtoka árvízmentes, minél jobban használható legyen, a Tisza-völgyi Társulatnál azonban — politikai meggondolásból — az állam adott pénzt a földesuraknak birtokaik ármentesítéséhez, hogy a középnemesi ellenállással szemben támogassák politikáját. 71
