Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

szervezetébe kerültek. Abban igaza volt LECHNERnek, hogy nagy tapasztalattal rendelkező személyeket helyezett vezető állásokba, azonban itt inkább az állásra helyeződött a hangsúly. A terület, amit irányítani kellett volna, mindhármuk számára idegen volt.

VÁSÁRHELYI szervezőmunkája sem volt jobb. Ö is elsősorban — korábban a Dunánál dolgozó társait gyűjtötte maga köré. Vigyázott arra, hogy a Tiszától vagy a megyékből senki se kerüljön a Hajózási Igazgatóságra, annak ellenére, hogy a tiszaiak előtérbe helyezését a helytartótanács is előírta.77/ LECHNER szervezőtevékenysége vidéken nagy zavart okozott. Mivel HUSZÁR MÁTYÁS is meghalt, a nagyváradi, pozsonyi, aradi és a horvátországi állások voltak üresek, de betöltetlen maradt VARGHA JÁNOS lugosl helye is.78/ VAUTHIER LIPÓTot a KulpátólZágrábba helyezték, a többi állásokba pedig helyettesek kerültek. A teljes létszámot azonban vidéken nem lehetett helyreállítani.79/ A központban — a később még tárgyalandó — abszolutizmuskori műszaki gárda még csak igen alacsony beosztásban, a gyakornokok, rajzolók között kapott feladatokat (VARÁSDY LIPÓT, LIEDEMANN EMIL, ÚJ HÁZ Y JÁNOS, HERRICH KÁROLY, WALLANDT HENRIK). Az építészeti főigazgatóság 1846-ban átszervezés előtt állt. Ekkor halt meg az utolsó vezető: LECHNER JÓZSEF.80/

Az 1828—1846 közötti időszak — összes nehézségeivel és problémáival együtt a feudális vízügyi szervezet tevékenységének legeredményesebb szakasza volt. A vízszabályozás, mint az ország polgári átalakulásának láncszeme, kezdett ebben az időben politikai kérdéssé válni. Az 1825—1827-es országgyűlés által kiküldött választmány külön is foglalkozott a Duna, Tisza, Száva, Kulpa, Dráva, Mura, Maros, Poprád, Vág és a Balaton kérdésével. Az ország termőterületének növelésére, a közlekedési hálózat fejlesztésére végrehajtott műszaki munkát a földterületük gyarapítására törekvő birtokosok éppúgy pártolták, mint azok a királyi biztosok, akik egyúttal országos ügyet is láttak benne. A közlekedés fejlesztései Duna, Tisza, Balaton szabályozása a reformmozgalmat megindító, és annak főnemesi szárnyát képviselő SZÉCHENYI ISTVÁN programjába is bekerült. SZÉCHENYI maga is sokat tett a Duna-gőzhajózási Társaság megalakítása érdekében, és különös mértékben támogatta az al-dunal munkálatokat.81/ 1830-ban a legtehetségesebb uradalmi mérnök, BESZÉDES JÓZSEF társaságában beutazta az Al-Dunát. Bár BESZÉDES helytelenül kialakított dunai koncepcióját VÁSÁRHELYI köny- nyen megcáfolta, SZÉCHENYIt sikerült megnyerni a szabályozás ügyének, és a munkákhoz az állampénztárból külön összeget is tudtak biztosítani. Ez feltétlenül SZÉCHENYI érdeme volt, mivel azt a műszaki személyzet semmilyen módon nem tudta volna önerőből megkapni. SZÉCHENYI királyi biztosságot is vállalt az al-dunal munkáknál, ami egyúttal alkalmat adott a kormánypárti68