Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

ak számára, hogy őt az országban folyó politikai küzdelmektől távol tartsák. Ugyanakkor tovább nőtt a távolság SZÉCHENYI és a reformellenzék köznemesi, haladóbb tagjai között, akiktől a gróf most már műszaki-gazdasági munka fontosságára is hivatkozva még jobban eltávolodott.

A vízügyi kérdések a reformországgyűléseken élénk érdeklődést váltottak ki. Az árvíztől veszélyeztett megyék követei sérelmeikben rendszeresen előadták, mennyit szenvednek a vízborításoktól, és senki sem tesz megfelelő lépéseket ellenük. Az 1830-as országgyűlésen Pozsony, Moson, Komárom megyék követei a Duna, Lajta, Rába, Rábca szabályozását, a Hanság lecsapolását sürgették, a Szabolcs és Zemplén megyeiek pedig a Körös, Berettyó, Tisza szabályozását szerették volna előmozdítani.82/ Bár az alsó- és felsőtábla egyeztette véleményét, amit elküldték az uralkodóhoz, válasz nem érkezett.

így a vízügyi problémák az 1832/1836-os országgyűlésen újra szerepeltek a sérelmek között. Bács megye követei kérték a víziutak fenntartását,83/ a Szabolcs megyeiek újra sürgették a Körös és Berettyó, a pozsonyiak a Duna szabályozását.**/ A kibontatkozó vitában a műszaki irányítás hiányosságai is szóba kerültek. A Csongrád megyei követek felvetették, hogy a töltések, melyeket a vármegyék mérnökei terveztek, túl közel épültek a partokhoz,85/ a pozsonyiak arról panaszkodtak, hogy a megyeszékhelynél 1832-ben végzett szabályozás, amit az építészeti főigazgatóság irányított, előnyös volt ugyan a város számára, de nem felel meg a megyei birtokosok érdekeinek.86/ A rendek azt javasolták, hozzanak létre országos választmányt, melynek irányításával szakképzett vízimérnökök állítsanak össze egységes tervet a folyók szabályozásáról. Először a Dunával kapcsolatos javaslat készüljön el, mivel e folyó Magyarország összes vizeinek befogadója. A költségeket az ország „köz fun- dusából” kívánták biztosítani, amit a sóalapból, vámbevételekből, egyházi birtokok jövedelméből, díszcímek díjainak felemeléséből hoztak volna létre. Az elképzeléseket „A honi vizek szabályozásáról” című törvényjavaslatban foglalták össze, amelyből azonban nem lett törvény. A Pest megyei követek javaslatára — átmeneti intézkedésként — kérték a társulatokról szóló 1807:17. te. megerősítését, amit „Az egyesek költségén készített vízimunkálatok előmozdításáról” címmel az uralkodó 1836:36.tc.-ként szentesített.87/

Az 1839/1840-es országgyűlés során született az 1840:10.tc., amely tovább növelte a társulatok lehetőségeit, és hosszas vita után egyúttal azt is törvénybe iktatták, hogy a vizek szabad lefolyását akadályozó és így a vízszabályozási munkát nehezítő vízimalmokat kárpótlás nélkül le kell bontani.88/ Az 1840:4.tc. a Duna szabályozásáról intézkedett, és döntött a vízszabályozási választmányról is. A rendek kérése az volt, hogy e szervezet a

69