Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

feladatkörét a továbbiakban is összevonták, de a hajózási felügyelő nem lehetett azonos a direktort helyettesítő első segédigazgatóval. A helytartótanács belátta, milyen sokrétűek a Hajózási Igazgatóság feladatati, így nem volt helyes a felügyelőt még az igazgató helyettesítésével is terhelni.71/ 1839-től a főigazgatóságon újra három segédigazgató volt: út- és hídépítési, építészeti és a direktor általános helyettese. A vízügyi tevékenységet teljes egészében a hajózási felügyelő irányította.

Szükségessé tette e megoldást az 1838-as pesti árvíz, amely után újra előtérbe kerültek a dunai munkálatok, azonban közrejátszottak személyi kérdések is. A hirtelen hivatalnokká lett VÁSÁRHELYlt nem fogadta volna be az építészeti főigazgatóság központja, ahol nála hosszabb szolgálati idővel rendelkezők voltak alacsonyabb beosztásban. Sok vita után a kancellária ZELENKA LAJOSt nevezte ki első segédigazgatónak. Helyét (építészeti segédigazgató) a Zágrábból behívott BERGER LAJOS foglalta el, aki szintén vízügyi mérnök volt. Adjunktusnak KECZKÉS KÁROLYt nevezték ki Pozsonyból, másik adjunktus pedig az aradi vezető mérnök, RINGER JÁNOS lett.72/

VÁSÁRHELYI felügyelővé történt kinevezése után a Hajózási Igazgatóságon már két mérnök hiányzott. Az egyik helyet VARGHA JÁNOS kapta, akinek hosszú hivatali szolgálata miatt ezt már korábban is ígérték, a másik üres státust pedig TOMSICH DOMOKOS töltötte be, aki korábban az Al- Dunánál dolgozott, és eddig nem viselt semmiféle hivatalt. Ezzel — VÁSÁRHELYI után — újabb „külsős” mérnök került be a Hajózási Igazgatóságra.73/ A központi státusrendezés ezzel azonban még nem fejeződött be, mivel az ütés hídépítési segédigazgatót is pótolni kellett. KECZKÉS KÁROLYT nevezték ki erre az állásra, és így mindhárom segédigazgató vízügyi mérnök volt.74/ KECZKÉS helyére adjunktusnak a Hajózási Igazgatóság első mérnöke, TENCZER KÁROLY került.75/ Az igazgatóság ismét dunai mérnökkel, KECSE FERENCcel pótolta személyzetét, majd a következő sorrend alakult ki: VARGHA JÁNOS, TOMISCH DOMOKOS, KECSE FERENC.76/ Ez volt a Vízi és Építészeti Főigazgatóság utolsó teljes szervezete. Később, elhalálozások esetén, hivatkozva a mappáció befejezése miatt szükséges átszervezésre, már nem töltötték be az üres állásokat. Ha áttekintjük az utolsó névsort, láthatjuk, hogy LECHNER egészen sajátos módon oldotta meg a központi hierarchia helyreállításának kérdését. Míg RAUCHMÜLLER a vidéki munkákra igyekezett súlyt fektetni, addig LECHNER egyszerűen maga köré gyűjtötte vidékről az évtizedekkel ezelőtt vele dolgozó hajózási mérnököket. Az 1830- as évek elején a LECHNER JÓZSEF vezette Hajózási Igazgatóságon éppen azok a személyek tevékenykedtek (ZELENKA LAJOS, BERGER JÓZSEF, KECZKÉS KÁROLY), akik most ilyen sorrendben az építészeti főigazgatóság

67