Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)

kizárólag az alacsonyabb beosztásúak foglalkoztak. Míg SZVOBODA JÁNOS erősen bürokratikus gárdát alakított ki, amelyben mindenki tudta helyét, várható előlépésének módját, a különféle szabályokban előírt feladatait, addig RAUCHMULLER idején a pozíciók gyakran változtak, mindenki igyekezett rugalmasan intézkedem. Míg SZVOBODA JÁNOS sok szempontból kasztrendszert vezetett be, addig RAUCHMÜLLER a felméréstől a hivatali szervezetbe került mérnököket szívesen fogadta, ha azoknak volt ilyen munkához hajlandóságuk. A megyei és városi mérnökökkel szemben azonban ő is elzárkózott, és nem szívesen foglalkoztatott uradalmi mérnököket sem. A szakemberek létszámát növelte, azonban az irányító „hivatali-mérnök” gárdát nem tudta megszervezni. A régi szervezet bomlása, a sok betöltetlen hely egyúttal azt is mutatta, hogy a feudális kormányszékeknek alárendelt, kettős függésben tevékenykedő építészeti főigazgatóság és ezen belül a vízügyi szervezet már egyre kevésbé felel meg az igényeknek. A Hajózási Igazgatóság, a vízfolyások szerint, nem a közigazgatási beosztás alapján működő építési és főként hajózási hivatalok, a térképezők megerősödött szervezetei sokat lazítottak a kötöttségeken, de még nem tudták az elavult szervezetet helyettesíteni, és gondok mutatkoztak az utánpótlást illetően is.

LECHNER hivatalba lépését követően meghalt MARKMÜLLER KÁROLY, és így a három segédigazgató közül csak ZELENKA LAJOS volt hivatalban. Megüresedett mindkét adjunktusi állás, a három gyakornok közül csak kettő volt szolgálatban, és betöltetlen maradt az egyik számadó helye is. A kilencfős Hajózási Igazgatóságból hiányzott a felügyelő, az egyik mérnök és az ellenőr. Mivel a vidéki állások betöltésére rendszerint időben fordítottak gondot, itt nem volt egyelőre hiány.

Pozsonyban KECZKÉS KÁROLY jól megállta helyét, Nagyváradon HUSZÁR MÁTYÁS már kevesebb eredményt mutatott fel, Máramaroson JASZENICZKY évtizedekig megtartotta állását. Horvátországban - a volt hajózási mérnök — BERGER LAJOS tevékenykedett, akinek két adjunktusa volt, és két fővel működött a Kulpa Hajózási Intézet is. DUFFAND PÉTER és VARGHA JÁNOS mérnökök dolgoztak a Béga, csatornánál, és három műszaki volt a Maros mellett. A temesi körzetben, a varasát, a zágrábi hídnál, az aradi, a kassai, a bácsi, a hradek-lykavai körzetben szintén működtek mérnökök, azonban ezek főként építészeti tevékenységet láttak el. A megyei mérnökök száma 1839-ig 66-ra nőtt.70/

A nyolc üres központi állás betöltése igen komoly problémát okozott. Mindenekelőtt a vízügyi segédigazgató és hajózási felügyelő pótlását kellett megoldani. Az állásra több jelentkező volt: JASZENICZKY JÓZSEF, BERGER LAJOS, VÁSÁRHELYI PÁL, KECZKÉS KÁROLY, HIERONYMI OTTÓ jöhetett számításba. A vízügyi segédigazgató és a hajózási felügyelő

66