Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)
SAX ZAKARIÁS korábbi helyét (vízépítési segédigazgató) egyelőre nem töltötték be. 1811-ben a vízügyi személyzet súlya az építészeti főigazgatóságon tovább erősödött. SAX ZAKARIÁS segédigazgatói helyére JOHN PÁL, voltgeometra került.23/ Létrehozták az igazgatóság központjában a Hajózási Igazgatóságot, amely egy évtizedig négy mérnökkel, két ellenőrrel, két szertárossal működött. Kinevezett vezetője nem volt, és magát a szervezetet ebben az évtizedben a főigazgatóság „operatív” vízügyi hivatalának tekintették. Mérnökei kizárólag a vízépítéshez értettek, eredeti nevük is hajózási mérnök volt.24/ A műszaki fejlődés ebben az időszakban már megkövetelte a differenciálódást. A Hajózási Igazgatóság tagjai bejárták a folyókat, végrehajtották a felsőbb szerveknél jóváhagyott terveket, a helyszínen ellenőrizték a munkát. Maguk is foglalkoztak szabályozási tervek készítésével, azonban irányító szerepük, döntési joguk nem volt.25/ Az általuk készített terveket éppúgy megvitatta a megyegyűlés, a királyi biztos, az építészeti főigazgatóság, a helytartó- tanács, mintha azokat megyei vagy magánmérnök készítette volna. A Hajózási Igazgatóság megszervezése — a nyolc új státussal — a létszám emelkedését eredményezte. A vidéki személyzet Horvátországban és a Maros mentén erősödött meg. Három kiváló mérnök (ZELENKA LAJOS, JASZE- NICZKY JÓZSEF, MAMULA JÓZSEF) tevékenykedett a Száva és a Kulpa mentén. A Marosnál, ahol a szakszerű térkpészeti munka korán megindult, külön térképészeket alkalmaztak.26/ A létszám növekedésével a központba is tehetséges rajzolók kerültek, akik a későbbiek során fontos szerepet játszottak a magyarországi vízépítés történetében (pl. BERGER LAJOS, HÜPPMANN FERENC). 1788-tól 1811-ig az építészeti főigazgatóság ügyeit — a vízügyeket és a középítészeti ügyeket - közösen kezelték. 1812-től különválasztották a Hajózási Osztály irattárát. Az iratok továbbra is kaptak központi iktatószámot, de a Hajózási Igazgatóság külön is iktatott. Irattára a főigazgatóság anyagának külön kezelt része lett. Az iratokat azonban nem iktatószámaik növekvő sorrendjében, hanem vízfolyások szerint csoportosították.2 V A megismétlődő árvizek miatt az uralkodó, I.Ferenc foglalkozni kívánt a Duna kérdésével. Első feladata volt, hogy összegyűjtsék a rendelkezésre álló, korábban készült térképeket. 1811-ben a helytartótanács bekérte a megyéktől a náluk található anyagot, azonban csak Bács megyebői érkezett a felhívásra válasz. 1815-ben I.Ferenc elrendelte, hogy a megyék mielőbb mérjék fel újra a Dunát, azonban a törvényhatóságok ezúttal sem igyekeztek a parancsot teljesíteni. Fő gondot az jelentette, hogy mérnökeik zöme akkor még nem tudott szakmailag megbirkózni a feladattal, nem voltak megfelelő műszereik, és nem állt rendelkezésre segéderő sem. Hogy az érdemi szabályozáshoz szüksé56