Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)
ges mérési munkát mégis elvégezzék, folytatni kellett a főigazgatóság átszervezését, megerősítve elsősorban a vidéki szervezetet. 1811-ben a Vízi és Építészeti Főigazgatóság vezetője, SAX ZAKARIÁS meghalt, és helye néhány évig betöltetlen maradt.29/ 1814-ben a helytartó- tanács úgy látta, hogy a kettős irányítás alatt álló főigazgatóság a gyakori huzavona miatt veszít tekintélyéből. Tervbe vették, hogy a helytartótanács mellett külön építészeti hivatalt létesítenek, azonban ez nem valósult meg. 1815-ben a differenciált munka érdekében az út- és hídépítési ügyeket külön segédigazgatóra bízták. Ugyanakkor a számvevőséget ismét a kamaránál szervezték meg, hogy a pénzügyi ellenőrzés hatékonyabb legyen. Az építészeti fő- igazgatóság csak az elszámolásokat készítette el, azok ellenőrzése a kamara megfelelő osztályának feladata lett, mint 1798 előtt. Ezzel kiküszöbölték azt a visszásságot, hogy az ellenőrzéssel megbízott számvevő személyzet alá volt rendelve a főigazgatóság vezetőjének. A középítészeti, út- és hídépítési, valamint vízügyi segédigazgató közül a vízügyi volt a legfontosabb, ő kapta a legtöbb fizetést. Az egyes ügyek intézésében az igazgató kikérte az illetékes segédigazgató véleményét, azonban a végleges jóváhagyás a továbbiakban is a helytartótanács és a kamara közös feladata volt.30/ 1815-ben a főigazgatóságon újra voltak üres állások. Betöltetlen volt az igazgató, a vízügyi, út- és hídépítési segédigazgató, a 4.hajózási mérnök, és az egyik horvátországi vezető mérnök állása. A helytartótanácshoz igen sok kérelem érkezett.31/ A pályázók az ország minden részéből jelentkeztek. Köztük olyan mérnökök is, akik sohasem lettek az építészeti főigazgatóság vízügyi személyzetének tagjai, de a maguk területén bebizonyították tudásukat (pl. BOGOVICH KÁROLY, Zemplén megye mérnöke, LÁNYI SÁMUEL, a 77sza-felmérés vezetője). A nagyszámú pályázó megfelelő iskolai végzettséggel, szakmai gyakorlattal rendelkezett, ők képezték a hivatalos műszaki személyzet tartalékát. A sok átalakítás után a Vízi és Építészeti Főigazgatóság központja a következő státusokból állt: — igazgató, három segédigazgató, két adjunktus, két mérnök, — hét rajzoló, három gyakornok, egy jegyző, három írnok, — három számvevő, egy vízgép-gondnok, egy pallér, egy szolga. A központi személyzet összetétele 1848-ig nem változott. 1815-től a vidéki szervezetben is bővítés volt. Minden körzetben legalább két szakképzett műszaki dolgozott, hogy a vízépítési és középítészeti ügyekben egymás segítségére legyenek.32/ Az új helyzetet az 1818-ban kiadott utasítás rögzítette. Az átszervezést követően lassan feltöltötték az üres állásokat. A magyar- országiak nem kis meglepetésére a Vízi és Építészeti Főigazgatóság vezetője az 57
