Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
III. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság tevékenysége (1788–1848)
felelően — a folyók térképezése, a hajózási akadályok elhárítása, a partok tisztítása volt. A vidéki mérnökök irányították a kerületben folyó kamarai építkezéseket, elkészítették a vízépítéssel kapcsolatos javaslatot, költségvetést. Irányították és koordinálták a megyei és uradalmi mérnökök munkáját.13/ Az egyre nagyobb számban foglalkoztatott megyei és városi mérnökök a helytartótanácson keresztül tartották fenn a kapcsolatot az építészeti főigazgatósággal. Kezdetben a főigazgatóság sem adhatott közvetlenül utasítást a megyei törvényhatóságoknak és így a szervezethez tartozó mérnököknek sem. A korábbi gyakorlatnak megfelelően — a megyék kérésére — nagyobb munkák esetén a helytartótanács királyi biztost küldött egy-egy területre, akinek működési területét nem a megyehatárok, hanem vízrendszerek szerint határozták meg. Az építészeti főigazgatóság közvetlenül levelezhetett a biztossal, és az a helytartótanács előzetes véleménye nélkül is utasíthatta a megyét, illetve annak mérnökét. A helyszínen tartózkodó biztos egyébként is gyorsabban tudott intézkedem, mint a helytartótanács. A főigazgatóság ügyiratait a direktor láttamozta, akit távollétében az illetékes igazgatósegéd helyettesített. Az ügyiratokat a helytartótanács és kamara iratanyagától külön kezelték, hozzájuk lajstromot és mutatót készítettek. A helytartótanács osztályai közül a kereskedelmi osztály (departamentum commerciale) gyakorolta a főigazgatóság felett a közvetlen felügyeletet. A Vízi és Építészeti Főigazgatóság szervezetében 1807-ig nem volt jelentős változás. HEPPE SZANISZLÓ és THALHERR JÓZSEF évtizedekig megtartotta hivatalát. 1789-ben PICHLER FERDINÁND, a vízügyi igazgatósegéd meghalt, akinek helyét SAX ZAKARIÁS foglalta el.14/ A rajzolók száma 1800-ban kettővel megnőtt, 1804-ben pedig egy új tisztség (geometra) megjelenése jelezte a változás kezdetét.1 V Az építészeti főigazgatóság vízügyi személyzete kénytelen volt többször kiszállni a vidéki munkákhoz, hogy a királyi biztosok segítségére legyen. Ennek legfőbb oka az, hogy különbség volt a megyei és központi mérnökök tudása és tapasztalata között. Rendszerint az adjunktusokat küldték ki: pl. VÁRADY PÁLt és SAX ZAKARIÁSt 1800 körül a Rábahoz, Bodroghoz, a Tisza Szeged környéki szakaszához is kirendelték.16/ A kiutazással kapcsolatos problémák elkerülése érdekében a főigazgatóság nagy gondot fordított arra, hogy a vidéki szervezetet megfelelően alakítsa ki. Már 1788-ban körlevelet írtak az egyes megyékbe, és a kamarai igazgatóságokhoz, hogy elegendő-e az ottani létszám.17/ A központba behívott SAX ZAKARIÁS helyét a Maros mellett BARUN FRIGYESsel azonnal betöltötték, és 1791—1793-ban itt külön térképészeti igazgatót is alkalmaztak. Fiúméban 1804-ben megszervezték a hajóépítői állást. Az időközben meghalt BECKER JÁNOS helyére PONGRÁCZ IGNÁCot nevezték ki. Segédje 180554
