Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
II. Ártéri gazdálkodás a 18–19.században
bizonyult, sőt néhány folyóparti település is szőlőtermelésre rendezkedett be.25/ Az ártéri gazdálkodást sokáig életben tartotta, hogy a lakosság létszáma csekély mértékben emelkedett. Bár 1715—1828 között az adózó családfők száma háromszorosára nőtt, az össz-lakosságot illetően már nem volt ilyen fejlődés. 1785-ben a 25 érintett községben 16 298 főt, 1828-ban 21 691 főt találtak (minössze 33% a növekedés), 1850-ben viszont csak 21 053 lakos élt a vidéken.26/ Az 1830-as évektől azonban egyre inkább jelentkeztek a gazdálkodás korlátái. Az 1828-as összeírás alkalmával valamennyi község panaszkodott, hogy a termőterületet károsítja az árvíz. A szűk határban nem lehetett az állattartást sem kiszélesíteni. 1828-ban a 25 faluban mindössze 155 ló, 1506 szarvasmarha volt 1669 adózó család birtokában.27/ Hasonló problémák voltak Szabolcs megyében, a Rétközben is, ahol a lakosság — az árvízzel dacolva — földművelésre rendezkedett be. A legtöbb faluban már a 18.század végén háromnyomásos gazdálkodás folyt, bár a jobbágyok birtokában lévő földek a veszélyeztett ártérben feküdtek. 1816-ban egy sor községben (Gégény, Ibrány, Kék, Búj stb.) az állandó vízborítások a faluhatár felét elfoglalták, másutt az állandó vízborítások 30%-ig emelkedtek, de a tavaszi, nyári árvíz a határ nagyobbik felét elöntötte. (Vencsellő 88%, (láva 83%, Ajak 69%). Mindössze 3 rétközi községben haladta meg a száraz terület a határ 15%-át. {Dögé, Kékese, Tiszakanyár.) A lakosság nem tudott a természet törvényeihez alkalmazkodni, hanem a szűk területen a földművelés kiterjesztésében látta a fejlődés útját. Állattartásra igen csekély lehetőség adódott. A rétek és legelők lefolyástalan, mély területeken feküdtek, ahol gyenge fű és az állatoknak mérgező mételykóró nőtt.28/ A felszántott területen a nagyobb jövedelem érdekében törekedtek a differenciát gazdálkodásra. Meghonosították a dohánytermelést, sokféle kapásnövényt, lent, kendert ültettek, megnőtt a zöldségtermelés jelentősége is.29/ Az évi termést azonban a víz veszélyeztette, ami ellen a lakosság nem tudott védekezni.30/ Az ártérben folyó mezőgazdasági termelés problémái a Közép-Tisza és a Körösök vidékén is tapasztalhatók voltak. A megújuló árvizek a rétekben, legelőkben sőt a szántókban is jelentős károkat okoztak, mivel a lakosság feltörte az árvíz járta réteket és legelőket, csak a rosszabb minőségű, vízállásos területeket hagyva meg állatai számára. Ezt az állapotot mutatja HUSZÁR MÁTYÁS 1824-ben készült felmérése, amely a Tiszafüred-Szeged közti Tisza szakaszon, valamint a Berettyó, és a Körösök mellett a különféle művelési ágakban bekövetkezett károkat rögzíti.3 V 45
