Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

II. Ártéri gazdálkodás a 18–19.században

A 19.század közepétől a művelési ágakról rendszeresen maradtak fenn statisztikák. 1847-ben Fényes Elek Magyarország (Erdély és Horvátország nélkül) mezőgazdaságilag hasznosítható területét 30 737 373 kh-nak (17 520 302 ha) találta, amelynek művelési ágak szerinti megoszlása a következő volt:

11. táblázat

— szántó

11 286 554 kh

36,71%

— rét

3 074 091 kh

10,00%

— legelő

5 350 300 kh

17,41%

— kert

340 392 kh

1,10%

— szőlő

834 806 kh

2,73%

— erdő

9 851 230 kh

32,05%

Összesen

30 737 373 kh

100,00%

21/

A két táblázat összevetéséből látszik, hogy a lakosság növekedésének megfelelően igyekeztek rátérni az intenzívebb gazdálkodásra. Szembetűnő a szántók terjedelmének növekedése a legelők rovására, valamint az erdők csökkenése. A földművelés, állattenyésztés az árvíz sújtotta területeken sok nehézségbe ütközött. A tavaszi árvizek miatt a tenyészidő megrövidült. Eleve nem lehetett őszi búzát vetni, mert a kikelő csírákat elmosta a víz. Ahol a nyári árvíz is pusztított, a területet csak rétként és legelőként lehetett használni, de árvizes időszakban probléma volt a takarmányozással. A vízállásos réteken sással kevert fű és sok mérges növény nőtt, így a széna minősége sem volt megfelelő.

Az ártéri gazdálkodásnak a 19.században több típusa alakult ki aszerint, hogy a lakosság a termelés mely ágára kívánt elsődlegesen támaszkodni.

a) földművelő típus: kiegészítő állattartás és ártéri jövedelem

b) állattenyésztő típus: kiegészítő földművelés és ártéri jövedelem

c) ártérhasznosító típus: kiegészítő földművelés és állattenyésztés

d) vegyes típus: jelentős földművelés és állattenyésztés, kiegészítő ártéri jövedelem.

A földművelés és állattenyésztés arányát a termőtalaj minősége, a rendelkezésre álló terület nagysága és a vízborítás tartóssága határozta meg. Szerepet kapott a birtokstruktúra, a mezőgazdasági termékek értékesítési lehetősége, egyéb jövedelemforrások megléte és hiánya is. Az ártérből élés csak azokon a területeken fordulhatott elő a 19.század közepén is, hol a lakosság száma

40