Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
II. Ártéri gazdálkodás a 18–19.században
9. táblázat megye neve mezőgazdaságilag hasznos terület az összes terület ha %-a Bács 687 246,72 66,82 Békés 291 881,04 85,27 Be reg 288 548,12 76,88 Bihar 862 172,88 77,80 Csongrád 277 461,75 83,59 Győr 125 733,45 88,79 Heves 554 250,90 84,04 Moson 152 416,86 78,40 Sopron 271 559,40 82,12 Szabolcs 495 749,52 83,06 Szatmár 456 951.33 78.08 Tolna 300 220,71 82,41 Torontál 592 746.42 86,36 Zemplén 465 573.15 75,15 ÖSSZESEN 5 820 512,25 79,06 Bár a művelt területek aránya a mintamegyékben nem érte el az országos átlagot, a 9. táblázat és a vízborítások ismertetett adatainak összevetéséből látszik, hogy a lakosság már a 18.század végén nagyobb területeket vont művelés alá, mint a határ száraz részei. A művelt területek azonban jórészt rétek és legelők voltak, ahol egy-egy időszakos vízborítás még nem okozott gondot. 1802—1805 között — bizonyos fokig más szempontok szerint — az ország egész területéről (Erdély kivételével) mezőgazdasági statisztika készült. Ennek alapján a művelési ágak megoszlása a következő volt: 10. táblázat — szántó 4 897 218 kh 21,30% — rét 2 129 225 kh 9,26% — legelő 5 536 000 kh 24,07% — kert 638 767 kh 2,78%- szőlő 851 690 kh 3,70% — erdő 8 942 740 kh 38,89% összesen 22 995 640 kh 100,00% 39
