Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

VII. Új igények a vízgazdálkodásban a századfordulón (1890–1918)

55. táblázat

fizetési kategória

összes tiszt

%

vízimérnök

%

III.

2

0,10

_

_

V

.

24

1,18

2

0,97

VI.

124

6,12

26

12,62

VII.

312

15,39

39

18,93

Vili.

576

28,42

50

24,27

IX.

742

36,61

49

23,79

X.

247

12,18

40

19,42

Összesen

2027

100,%

206

100%

56. táblázat

fizetési kategória

állatorvosok, %

erdó'felügyeló'k, %

gazdasági feliigyeló'k %

III.

_

V.

—

0,53

1,64

VI.

0,50

5,35

3,28

VII.

2,32

14,97

11,48

VIII.

12,44

26,47

26,23

IX.

33,50

27,28

16,39

X.

46,43

22,99

40,98

XI.

4,81

2,41

—

Összesen

100%

100%

100%

Az állatorvosok létszáma 1912-ben 603, az erdőfelügyelőké 374, a gazdasági felügyelőké pedig 61 volt. Mindhárom területen lényegesen alacsonyabb fizetésekkel találkozunk, mint a vízimérnököknél. Különösen az állatorvosok helyzete volt rossz, ahol a személyzet fele került a kedvezőtlen X., XI. fizetési osztályba.

Az 55. táblázatból látható, hogy a X. fizetési kategóriába tartozó vízimérnökök aránya nagyobb a minisztériumi átlagnál. Ha az egyes csoportokat szolgálati helyenként vizsgáljuk, kiderül, hogy e mérnökök kivétel nélkül a folyammérnöki, kultúrmérnöki hivatalokban és a kirendeltségeken dolgoztak.

290