Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
Kitekintés
Amikor az érdemi irányítási feladatok a Földművelésügyi Minisztériumból a területi hivatalokhoz kerültek, létszámban megnövekedett és meg is fiatalodott azok szakember gárdája. Az idézett összeállítás a vízimérnökök másik nagy csoportjára, a társulati mérnökökre nem vonatkozik, de mint említettük, az ő anyagi megbecsülésük még tovább javítja az állami szolgálatban dolgozóknál kialakult, viszonylag kedvező képet. Kitekintés A magyarországi 1770—1918 közti vízimunkálatok értékelésénél befejezésül érdemes röviden összehasonlítani a hazai és európai vízszabályozások és egyéb vízügyi építkezések adatait. A vízszabályozások előkészítése Magyar- országon — mint azt a korábbiakban jeleztük — magas színvonalú volt. A kortársak többen leírták, hogy olyan alapos, szinte valamennyi vízfolyásra kiterjedő vízrajzi felmérést Európában sehol sem hajtottak végre, mint Magyarországon. A Kárpát-medence földrajzi adottságaiból következik, hogy más országokhoz képest igen magasak voltak az ármentesítési munka mennyiségi adatai is. 1918-ban a LOIRE mellett 483 km gát 0,81 millió kh-t, a PÓ mellett 2387 km gát 1,2 millió kh-at, védett az árvíztől, Hollandié ban 1504 km gát épült, 2,5 millió kh ártér védelmére. Magyarországon a vizsgált időszak végén 6379,9 km gát védett 4,1 millió kh árteret, az összes egykori ártér 78%- át.152/ A külföldhöz képest jelentős lemaradás volt a csatornák és mesterséges víziutak létesítésében. A századfordulón a PÓ mellett már öt nagyobb csatorna szolgált öntözési és részben hajózási célokat, és Németországban 1870-ben már kb. 1000 km mesterséges víziót volt. Mivel a folyók itt észak-dél irányban haladtak, a nagyipar kialakulásával, mindenekelőtt a RAJNAi iparvidék kiépülésével jelentkeztek az igények kelet-nyugat irányú összekapcsolásukra. Az első jelentős mesterséges víziút, az 1836—1845 között épült, a MAJNÁt a Dunával összekötő LAJOS-CSATORNA - mint említettük — a magyar mérnökök számára is példa volt, bár méreteit tekintve alig múlta felül a fél évszázaddal korábban épült Ferenc-csatornát. Magyarországon a mesterséges víziutak (Ferenc-csatorna, Béga, Soroksári-Dunaág, Sajó alsó szakasza) hossza még 1918-ben sem érte el a/ 500 km-t. Németországban viszont ekkor már 4000 km-t tartottak nyilván.153/ Ugyanakkor egy-egy kiemelkedő építkezés, például a vaskapui Duna-szakasz hajózhatóvá tétele az érdekelt országoktól nemzetközi elismerést érdemelt ki. 291
