Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

I. A merkantilista gazdaságpolitika és az első vízügyi szervezetek (1772–1787)

tötték el, és hosszabb-rövidebb szolgálatokat vállalatak a földesuraknál. A 18.század végén még nem volt az uradalmaknak olyan igényük, hogy folyamatos munkára mérnököt foglalkoztattak volna. A Hajózási Igazgatóság megerősödésével a kamara sem mint állami szerv, hanem mint „földesúr” foglalkoztatta e mérnököket saját birtokain.

A megyék és uradalmak közötti ellentétek akkor okoztak problémát, ha több törvényhatóság fennhatósága alatt került sor egy-egy vízrendszer szabályozására. A helytertótanács ilyenkor tekintélyes földesurak személyében — királyi biztosokat küldött az érintett területekre, akiknek joguk volt az érdekeltek vitáiban igazságot tenni. 1774—1785 között Károlyi Antal irányításával folyt a Szamos szabályozása, a malomgátak eltávolítása és a medertisztítás. 1774-ben Orczy Lőrincet nevezték ki királyi biztosnak a Bodrog eredővizei szabályozására, ahol Zemplén, Ung, Bereg megye vitáiban kellett dönteni. Orczy többszöri kérésére a kamarától segítség is érkezett: GROSCHMIDT JÓZSEF, majd KRIEGER SÁMUEL személyében. Munkájának elsődleges célja a helyi víziközlekedés (sószállítás, faúsztatás) előmozdítása volt. 1782- ig látta el a biztosi feladatokat, de munkájával nem volt megelégedve.8 V

Királyi biztos vezetésével indultak meg a Sárvíz szabályozási munkái, amelyek Veszprém, Fejér és Tolna megyét érintették. A terveket BÖHM FERENC készítette el, aki korszerű megoldást alkalmazva, a külvizek elválasztásával, „félreszorító” (övcsatorna) építésével javasolta a szabályozást. A munkával első fázisban, csak Fejér és Veszprém megyében készültek el, a folytatását Tolna megyében — mint a későbbiek folyamán látni fogjuk — BÖHM már nem tudta irányítani.88/

Míg a Hajózási Igazgatóság vízépítési munkája közlekedéscentrikus volt, addig a megkezdett, de legtöbb esetben félbemaradt megyei vízrendezések elsősorban az árvizek elleni védekezést, a mocsaras területek lecsapolását, a földszerzést szolgálták. A gazdasági fejlődés következtében fokozatosan megváltozott a vízimunkálatok célja és jellege, amit az udvar merkantilista politikájának alárendelt, a víziutak fenntartásába a maga nemében kiváló eredményeket felmutató Hajózási Igazgatóság már nem tudott kézben tartani.

27