Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
II. Ártéri gazdálkodás a 18–19.században
ÁRTÉRI GAZDÁLKODÁS A 18-19. SZÁZADBAN \.t ÁLLANDÓ ÉS IDEIGLENES VÍZBORÍTÁSOK NAGYSÁGA ÉS TERÜLETI ELOSZLÁSA A VÍZ SZABÁLYOZ ÁS ELŐTT II. A vízborítások utólagos rekonstruálásához többféle forrásra támaszkodhatunk. Köztük az árvizekről szóló beszámolók, statisztikák a legkorábbiak. A 18.század második felétől a törvényhatósági mérnökök árvizek alkalmával rendszeresen tájékoztatták az alispánt a megyét ért károkról, az elöntött területek nagyságáról. Mivel adataikat különféle időpontban és szempontok szerint gyűjtötték össze, azokat csak a helyi kérdések vizsgálata alkalmával értékelhetjük, országosan nem összesíthetők. Még problematikusabbak a városi mérnökök adatai, akik a károk nagyságára, a lakótelepekre és berendezésekre nagyobb gondot fordítottak, mint a határban lévő vízborítás megjelölésére.1/ A megbízható árvízstatisztikák csak a 19.század második felében készültek, amikor a folyószabályozási munka a Tisza mellett már nagy erővel folyt. A Duna vonatkozásában azonban ezeket az adatokat jól értékelhetjük. E folyó szabályozása később kezdődött, így az árvízstatisztikai adatok még az ősi, eredeti állapotot mutatják. A számadatoknál azonban figyelembe kell venni, hogy a statisztikusok elsősorban a mezőgazdaságot ért károkat összesítették, a műveletlen területekről - pl. utakról, háztelkekről - rendszerint nem közöltek adatokat. Az elöntések arányát is a mezőgazdaságilag hasznosított földterületre vonatkoztatva 1876-ban a következőképpen állapíthatjuk meg:2/ Az összeállítás szerint a leginkább veszélyeztett területek Tolna, Moson, Pozsony megyeben voltak. Bdcs megyében azonban — fentieken kívül — figyelembe kell venni a Tisza, Mosoriban a Lajta, Komáromban a Vág, Győrben a Rába áradásait. Felméréskor az eredeti művelési ágat 409 729 kh esetében állapították meg, amelynek 3,40%-a beltelek, 41,69%-a szántó, 20,79%-a rét, 16,77%-a legelő, 6,84%-a erdő, 10,51%-a egyéb terület volt.3/ A Duna mellékfolyói közül a Vág 1888-ban 45 231 kh-t, a Rába 1883-ban 35 648 kh-t öntött el, a Dráva mellékén a megfigyelések szerint 18 498 kh szokott víz alá kerülni, a Száva árterét 1866-ban pedig 717 142 kh-nak mérték. A Tisza vízborítása a mellékfolyókkal együtt 1 130 706 ha-t (2 619 813 miioldat) tett ki. Ebből 1 114 520 mJiold jutott a Bodrog torkolata feletti, 715 102 a tokaj-csongrádi, 138 957 a csongrád-szegedi, 651 234 pedig az alsó szakaszra. A korabeli feljegyzések szerint árvízkor az egész vidék tengerré vált.4/ L. 1. táblázat a 29. oldalon! 28
