Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

VII. Új igények a vízgazdálkodásban a századfordulón (1890–1918)

RUPCSICS korábban a Tiszán foglalkozott kotrási munkákkal, azonban itt merőben más feladatokat kellett megoldania.10/

A műszaki irányításra — a Kereskedelemügyi Minisztérium felügyelete alatt - művezetőséget hoztak létre, amelynek vezetője WALLANDT ERNŐ, helyettese pedig HOSZPÓTZKY LAJOS lett.11/ A szabályozás sikeres befejezése után a művezetőség jogutódja az Al-Dunai Hajózási Hatóság lett, amely a víziót rendbentartásán kívül felügyelt a hajózás rendjére és a hajókalauz szolgálatra is.12/

A víziúthálózat fejlesztését nagyban előmozdította a már említett 1 895 :48. te., amely 20 millió Ft-ot biztosított a Duna Dunaradvány-Báziás közti szakaszának középvíz- és kisvíz-szabályozására, a Tiszán pedig előírta az árvízvédelmi munkák fejlesztését és a hajózási viszonyok javítását; A törvény állami segítséget nyújtott a jelentősebb mellékfolyók esetében is. A Bodrog medrében a fenéksziklák eltávolítását irányozta elő, hogy a Tokajban bányászott kő víziúton eljuthasson a tiszai építkezésekhez. A Szamost Szatmáriéi a torkolatig kívánta hajózhatóvá tenni, a Körösök esetében pedig a Hármas-Körös hajózhatóvá tételére biztosította az anyagi eszközöket. Előírta a Maros torkolat kibővítését, valamint az 1890-ben elfogadott tervek szerint engedélyezte a Temes és Béga alsó szakaszainak csatornázását.

A Duna mellékfolyói közül állami támogatást biztosított a törvény a Vág alsó szakaszának rendezéséhez, a Morva csatornázásához, amelynek osztrák szakaszán az 1890-es években szintén dolgoztak. Hasonló volt a helyzet a Murán is, ahol újabb szabályozási tervek álltak rendelkezésre, de érdemi munka csak osztrák területen folyt. Végül a törvény előírta a Dráva Barcs alatti szakaszának bővítését, és a Száva szabályozott medrének kotrását. A törvény miniszteri indoklása - amelyet KVASSAY készített - az első egységes folyószabályozási koncepció,13/ amely a hajózás érdekében szükséges munkákat rendszerbe foglalta. Részletesen foglalkozott a Duna egyes szakaszaival, a felső-dunai elkészült sarkantyúkkal és gondozást igénylő párhuzamművekkel, kiemelte, hogy a Közép-Dunán a középvíz- és kisvíz-szabályozás elmaradása miatt még mindig sok a gond. Ezután sorra vette a többi hajózható vagy tutajozható folyókat, áttekintve az elvégzett és még tervezett feladatokat, 20 évben határozva meg a végrehajtás idejét. A Pesti Napló tudósításai szerint az államköltséges vízimunkálatokról szóló törvények tárgyalásakor nem volt különösebb vita. A környéken élő birtokosok legfeljebb arra hívták fel a figyelmet, hogy a mederszabályozás ne idézzen elő árvízveszélyt.14/ A fenti törvényt kiegészítő 1904:14. te. szintén lehetővé tett egyes vízimunkálatokat (például Soroksári-Dunaág, Vág további rendezése), amelyeknek költségeit is biztosította.

258