Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VII. Új igények a vízgazdálkodásban a századfordulón (1890–1918)
kát, ha az alámosás a töltéseket fenyegette.4/ Már a múlt század végén felmérték azonban a Duna és Tisza mellékfolyóit hajózás szempontjából. Az alsó szakaszokon a szabályozás befejezése után a hajózáshoz szükséges vízmennyiség biztosítása volt a cél, amit a vízfolyást tápláló csatornákkal, illetőleg duzzasztással lehetett elérni. A hajóút biztosítása közvetve ugyan szolgálta a terményeiket szállítani kívánó birtokosok céljait, de elsősorban a kereskedő burzsoázia érdeke volt. Nemcsak a költségeket kellett biztosítani e munkák végrehajtásához, hanem a megfelelő szakembereket is. Bár a tiszai társulatok a töltések védelme miatt végeztek partbiztosítási munkákat, nem lehetett e feladatokat rájuk bízni. A folyammérnöki hivatalok elsősorban a kisvíz-szabályozásból vették ki részüket. A századfordulón meginduló munka — mint a korábbiakban említettük — teljes egészében az ő feladatuk volt. A folyók csatornázását, a dunai középvíz-szabályozást, az al-dunai hajóút megteremtését azonban nem lehetett a viszonylag kis létszámú folyammérnöki gárdára bízni. E munkákhoz ezúttal is ideiglenes kirendeltségeket, művezetőségeket hoztak létre. A víziutak- kal kapcsolatos munkálatok elsősorban a közlekedésügy céljait szolgálták, és a felső szintű irányítást — megfelelő szakemberek hiányában — a Földművelésügyi Minisztérium nem tudta ellátni. így egyre több beleszólást engedett a Kereskedelemügyi Minisztériumnak. Az új igények megjelenésével a vízügyi igazgatás ismét két főhatóság hatáskörébe került. A dunai víziót biztosítása az 1880-as évektől egyre fontosabbá vált. A Duna-szab ily o'/Ási Felügyelőség sikerein felbuzdulva a törvényhozás újabb, Budapest alatti önna-szakaszok szabályozását rendelte el. Az 1880:40. te. a főváros közelében biztosította a munka folytatását, az 1881:50. te. szerint Fajszig volt pénzügyi lehetőség mederszabályozó művek építésére, majd a már említett 1893:16. te. a Fafsz-Bogyiszló közti szakaszon rendelte el a munkát, amelyet árvízvédelmi célokból is végre kellett hajtani. A Duna magyarországi szakaszán hajózás szempontjából a legtöbb nehézség ezúttal is a Dévény—Dunaradvány közti szakaszon, a Felső-Dunán adódott. Különösen szükségessé tette az állapotok javítását, hogy az 1870-es években befejeződött a Bécs környéki Duna-szakasz rendezése, és az osztrák hajósok útját rendkívül megnehezítette a magyarországi rész állapota. 1880- ban, még a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium utasítására a Pozsonyi és Komáromi Folyammérnöki Hivatal lépéseket tett a szabályozás megkezdésére. A javaslatot BODOKY FAJOS állította össze. Végrehajtásához az 1885:8. te.5/ 17 millió Ft-ot bocsátott rendelkezésre, és a munka irányítására megszervezték az 1885-1903 között működő Felső-Duna Szabályozási Művezetőséget. Vezetője KECZKÉS KÁROFY fia, KECZKÉS SÁNDOR 256
