Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)
sodrendű csatornát építettek. 1912-ben, 1914-ben a Lápi-főcsatorna és a Keleti-főcsatorna mentén újabb fejlesztésre került sor. A belvízszabályozási munkát a minisztérium utasítására egyesült Ecsedi-láp Lecsapoló és Szamos- balparti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat hajtotta végre.149/ Társulati munka volt a Rétköz belvizeinek levezetése is, amelyet a már említett Lónyay-csatoma megépítése tett lehetővé. A tiszai töltések fejlesztésével a belvízveszély megnövekedett, így a meglévő csatornák mélyítése, újabbak építése és szivattyútelepek létesítése is szükségessé vált. A Rétköz belvízhálózatának gerince a Bezdéd-Tiszabercel között vezető, 53 km hosszú Kel- főcsatorna lett, amelyhez már 1870-ben 22 nagyobb mellékcsatorna csatlakozott 160 km hosszúságban. 1870-ben Tiszabercelen zsilipet és szivattyút létesítettek, amelynek bővítésére 1896-ban került sor. 1900-ban megépült a Nagyhalász-Pátroha közti csatorna, és a hálózat 1914-ig 267 km-re növekedett.1 s0/ A Közép-Tisza vidéken az 1850-es évek második felétől okozott gondot a belvizek levezetése. Már a védművek építésekor helyenként zsilipeket létesítettek, hogy minél kevesebb víz maradjon a töltések mögött. Ez azonban nem hozott megoldást. 1879-ben a felső-szabolcsi öblözetben 60 000 kh került víz alá. a Közép-Tiszai Ármentesítő Társulat árteréből (311 968 kh) pedig 169 000 kh volt belvizes, bár e szakaszokon nem történt komolyabb gátszakadás. Az említett sajfoki szivattyútelep mellett rövidesen üzembe helyezték a millérii és a dolhait is. A Tisza mindkét partján a belvizek levezetése a volt fokok, erek, patakok medrének kimélyítésével történt. A munkát általában az ármentesítő társulatok végezték el, néhol azonban a csatornák megépítésére új szervezetek is létrejöttek, ilyen volt például a Gerje—Perje Vízszabályozó Társulat. A csongrádi belvizek levezetésében fontos szerepet játszott a At/rca szabályozása, ahol a Kiskunfélegyháza—Kiskunhalas felől érkező külvizeket a Dongér-csatornáwal fogták fel.15 V A Körös-Berettyó vízrendszerben a belvizek levezetését négy új csatorna és a patakmedrekben, holtágakban vezető belvízcsatornák tették lehetővé. A főcsatornák a belvízlevezetés mellett egyéb célokat is szolgáltak. Elsőnek az Élővíz-csatornát említhetjük, amely nemcsak Békéscsaba és Gyula vízellátását biztosította, hanem levezette a környező területek belvizeit is. A Hortobágy- Berettyó-főcsatornát, amely a Hortobágy vizét a Holt-Berettyón keresztül a Hármas-Körösbe vezette, maga a Hortobágy-Berettyó-vidéki Belvízszabályozó Társulat kezdte 1879-ben építeni, és ez a belvizek levezetése mellett állandó vízutánpótlást biztosított a Hármas-Körösön kialakítható víziót számára. 1897-ben épült a csaknem 10 km hosszú Kék-Kálló-csatorna, amely az új Berettyó-meder jobbpartján gyűjti össze a belvizeket, és hozzájárul a Sárrét 226
