Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)

lecsapolásához is. 1893- 1895 között épült a már említett Felfogó-csatoma, amely a Vizesgyán és Tamdsda közti területen haladva a Sebes- és Fekete- Körösi kötötte össze, felfogva a Körös-\öÍgy felé igyekvő külvizeket.

A társulati belvízrendszerek kiépítése már az 1850-es években megkezdődött. 1855-ben először a Kettős-Körösbe torkolló Hosszúfoki-főcsatorna készült el. majd a következő évben ennek mellékcsatornái (Köles-éri, Gyepes-, Határ-éri-csatornák). A Sebes-Körösbe torkolló Kutas-csatornái és mellékágát, az Ülyvosi 1894-ben fejezték be, és belvízcsatornaként funkcionált a Holt- Sebes-Körös is. A Sárrétéi lecsapoló főcsatornát 1887-ben helyezték üzembe, a vele párhuzamosan haladó Hamvas-fnrsatnma pedig 1901 1910-ben épült.

Mindkettő befogadója a Hortobágy-Berettyó-főcsatorna lett. 1900-ban Körös- vidéken a társulati csatornák hossza 705 km-t, lülb-ban 1701,4 km-t tett ki.152/

A társulatok a belvízszabályozás nagy munkáját az első világháborúig első ütemben befejezték. A további feladat a volt ártereken a hálózat fejlesztése, a szivattyútelepek számának növelése volt. A belvízcsatornák hossza 1899-ben a T)w«a-völgyében 1 092,446 km, a T/sza-völgyben 6 358,201 km volt, míg a szivattyútelepek száma a Duna mellett 27-re, a Tiszánál 76-ra emelkedett.153/ 1913-ban a csatornák hossza a űuna-völgyben 3 721,9 km-t, a T/sza-völgyben 9 1 82,9 km-t tett ki.154/

A társulatok helyzete a belvízlevezetésben elért sikerek nyomán a múlt század végén megerősödött. Maga a Földművelésügyi Minisztérium is gondot fordított arra, hogy különféle kedvezményeivel e szervezeteket elismerje, és munkájukat az ország széles közvéleményével ismertesse. Sorra jelentek meg a bevezetőben említett társulati statisztikák, melyek szerkesztésében KVAS- SAY járt az élen.1 5 s/

Az 1884:14. te. értelmében lehetőség volt arra, hogy a Földművelésügyi Minisztérium a társulatok egy részét közérdekűvé nyilvánítsa. Az ilyen szervezetek igénybe tudtak venni — szükség esetén — állami segítséget. 1904-ben összesen 26 tiszai társulatot soroltak be ebbe a kategóriába, és ezek árterei az egész magyarországi Tiszái közrefogták. A nagyszámú vízitársulat közös érdekvédelmi szervezeteket hozott létre. Egyik ilyen szervezet az 1866 óta működő T/sza-völgyi Társulat volt. Ennek mintájára 1908-ban létrejött a Duna- völgyi Vízi Társulatok Szövetsége, amelybe a vízhasznosító társulatok is beléphettek. A társulatok ügyeit központi bizottság intézte, amelynek élén az elnök állt.156/ A T/sza-völgyi és Duna-vö\gy\ közös társulat lényegesen különbözött egymástól. A Duna-vö\gyi önkéntes szervezet volt, a T/sza-völgyi pedig az 1884:14. tc.-en alapuló, kötelező egyesülés, amelynek határozatai a tervek kidolgozásában, egyes munkák jóváhagyásában a dunainál nagyobb súlyúak voltak.

227