Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)

Budapest™1 délre, a Duna jobbpartján az adony'i öblözet belvízszabályozási terve 1899-ben készült el, a tőle délre fekvő ercsi—iváncsai öblözet rendezése pedig 1897-ben kezdődött meg. A paksfadd-bogyiszlói öblözetben a Paks-Faddi-főcsatorna 1898-ban, a Foki-csatorna 1910-ben épült meg, ^Bogyiszlói-csatorna építési munkái pedig csak 1921-ben fejeződtek be. Az összes mentett terület 16 500 ha volt. A szekszárd-bátai öblözetben, a Sárköz ben, a belvizek levezetése holtágak és patakmedrek segítségével már az 1870-es években megkezdődött. 1872-ben épült a bátai zsilip, ahol a vizet gravitációs úton a Dunába juttatták, azonban ez megrongálódott és a századfordulón újjá kellett építeni.

A Duna alsó szakaszán a legnagyobb belvízöblözet a Mohácsi - (Margittá) sziget volt. 1870-ben a Ferenc-csatorna Társulat vette át a területet, amelynek vízrajzi viszonyai a csatorna felújításával megváltoztak. Az újjáépítés alkalmával ugyanis a hajózó csatorna állandó vízhozamának biztosítása céljából Baja és Bezdán között tápcsatornát építettek, amely a Margitta-sziget belvizeinek egy részét is levezette. 1899-ben alakult meg a Margitta-szigeti Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat, amely részben csatornákkal, részben szivattyúzással vezette le a tápcsatorna és a Duna töltés közé eső területen a vizeket. A tervet, amelynek alapján 20 200 kh-at mentesítettek, KÜZDÉNYI SZILÁRD 1903-ban készítette, és 1905-1910 között folyt az építkezés.14 7/

A tiszai belvizszabályozások esetében is együttesen alkalmazták a főcsatornás és külvízcsatomás megoldásokat. A Bodrogköz belvízszabályozási tervét RÉVY GÉZA VIKTOR, társulati főmérnök készítette el. E területen 1863-ban volt először probléma a töltések mögött megszorult belvizek levezetése. A Bodrog töltésein ebben az évben a Füzes-érnél és a Török-érnél zsilipeket építettek, amelyeket később meg kellett erősíteni. Az újjáépített török-éri zsiliphez 37 km hosszú főcsatorna vezetett, amely magába vette a nyolc km hosszú Agárdi-csatorna vizét. A belvizek másik részét a Tisza felé vezették. Itt megépült a karadi zsilip, az ehhez vezető 44 km hosszú Karádi- főcsatorna, majd ennek tehermentesítésére a 7,9 km hosszú Karcsai-csatoma. Újabb fejlesztések nyomán a századfordulóra az összes belvízcsatornák hossza 183,4 km volt, amelyeken nyolc szivattyútelep működött.148/

Belvízszabályozással fejeződött be az Ecsedi-láp és a Rétköz lecsapolása is. A folyammérnöki hivatal irányításával megépült Homorúd-Balkányi-övcsa- toma, a kimélyített Kraszna és Szamos, a lecsapoló csatorna hálózattal alkalmas volt a terület kiszárítására, de a tavaszi időszakban jelentkező belvizek gyors levezetéséhez a csatornarendszer továbbfejlesztésére volt szükség. 1895—1900 között 128,6 km hosszúságban kimélyítették a korábbi főcsatornákat (Lápi-főcsatorna, Nagyvájás, Keleti-főcsatorna) és 280 km hosszú má225