Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)
A belvizek levezetése csatornahálózaton keresztül, szivattyúzással vagy tározással történt. A csatornák lehettek mesterségesek, azonban ha lehetőség volt, a patakok, fokok vagy holtágak medrét is felhasználták. A szabályozás műtárgyai a zsilipek, szivattyúk voltak. Az áteresztő zsilipeket az 1880-as évektől betonból építették, a zsilipkapuk, táblák, elzáró szerkezetek öntöttvasból készültek. Szivattyúkra ott volt szükség, ahol a belvizek levezetését csatornákkal nem lehetett megoldani, vagy a hosszan tartó árvíz miatt e módszer sok időt igényelt volna. Az első gőzüzemű szivattyútelepet 1878-ban Sajfoknál, a Heves-Szolnok- Jászvidéki Társulat állította be, 1,3 m3/sec maximális teljesítménnyel. Bár 1889-ben a Hosszúfoki Ármentesítő Társulat Büngösdön már benzin meghajtású szivattyúval kísérleletezett, a 19.század végéig még a gőzüzemű szivattyúk voltak általánosak. Benzin meghajtásra az 1900-as évektől tértek át, villanymotorokkal azonban az első világháborúig nem találkozunk. Különösen fontos volt a belvízlevezetés a Szigetközben, ahol a laza talajon a Duna tavaszi és nyári áradásakor a víz könnyen átszivárgóit, és a mezőgazdaságot különösen nyáron károsította. Megkönnyítette viszont a munkát a Mosoni-Duna szabályozásakor épült, említett rajkai zsilip, ahol régi patakmedreken keresztül a Szigetköz nyugati részéről gravitációs úton is le tudták vezetni a belvizeket. Ezenkívül Ásvány és Szava között, a nagy-dunai töltés közelében az 1896-1900-as években főcsatornát építettek, amit kereszt- irányú mellékcsatornák egészitettek ki. Az első világháború végéig három szivattyútelepet helyeztek üzembe.142/ A Áaha-szabályozás befejező szakasza szintén a belvízrendezés volt. A töltések mögött rekedt belvizek levezetésében itt a patakok és erek medreit használták fel (pl. a Fudi-patakot. a Lórét-erét, később a Keszeg-eret). A belvízlevezető főcsatorna Gvőr közelében, az abdal zsilipnél torkollott a Rábcába. Ez Abdától a győr-soproni vasúti töltésig tartott. Innen indult a Rózsás-csatorna, amely, Mérges, Enese, Kóny határából vezette le a belvizeket. A két csatorna hossza 12,6 km, fenékszélessége 5 m volt, partjaikon töltések is épültek. A főcsatorna tervét a minisztérium 1888-ban hagyta jóvá, és 1892-ben készült el az építkezés.143/ A Jend-Lóréti-csatorna a Bethlen-zsilipen keresztül Sövényháznál ömlött a Rábcába. Építése 1891 — 1893 között történt.144/ Belvízlevezető zsilipek és csatornák voltak a Rábánál Pápóc, Bodonhely, Ostffy- asszonyfa közelében, a Marcal mellett Gy irmát nál, a Rábca mellett Hugót nál a szabályozás befejezésekor.145/ 1908-ban fejlesztették a megépült csatornahálózatot. Ekkor kezdték meg a keszeg-ért és a kapuvár-bősárkányt belvízrendszer kiépítését, és az egész Rábaközt legyezőszerű belvízcsatornákkal hálózták be.146/ 224
