Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)
bár az öntözhető terület nagysága 15 000 kh-at ért volna el, a munkát nem tudták megvalósítani. Az 1890-es években — az aradi kísérlet mellett - másutt is felmerült az alföldi területek öntözésének kérdése. 1895-ben a Debreceni Kultúrmérnöki Hivatal elkészítette a Hortobágy 42 000 kh-as öntözési tervét, míg a Budapesti Kultúrmérnöki Hivatal a tervezett Duna-völgyi-főcsatornával 20 000 kh öntözésére tudott volna lehetőséget biztosítani.130/ A társulati öntözés gyakorlati formáját ebben az időszakban a vízszabályozó és ármentesítő társulatok jelentették. A Felső-Bodrogi Vízszabályozó Társulat Szécsmezőtői vette ki az Ondóvá vizét, amivel 600 kh-at lehetett öntözni. A Bereg Megyei Vízszabályozó Társulat a Latorcába torkolló Vérke medrébe vezette az öntözővizet. az Alsó-Fehér-Körösi Ármentesítő Társulat pedig az Flővíz-csatorná- ból Békéscsabán 178 kh szikest öntözött. A mezőhegyesi Élővíz-csatorna 2000 kh rét nedvesítését biztosította, amiből 500 kh-at sikerült megvalósítani.131/ Fejér megyében az 1870-es árvizes években az Öntöző Zsiliptársulat befejezte működését, azonban a Nádor-csatorna Társulat érdekeltjei öntöztek a Sárvízből (Nádor-csatornából) és a Malomcsatornából. Hogy az öntözőgazdák és a malomtulajdonosok közti vitákat elkerüljék, részletes nyilvántartást vezettek arról, ki mikor és mekkora területet öntözhet.132/ 1898-ban megalakult az Arad-Csanádi Öntözőtársulat, amelynek alapszabályát az Országos Kultúrmérnöki Hivatal munkatársa, FARAGÓ LIPÓT állította össze. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy öntözőtársulatok csak akkor jönnek létre, ha az államtól a korábbinál több, hatékony támogatást kapnak. Az egyes pontokat FARAGÓ LIPÓT eleve úgy szerkesztette, hogy azok mintául szolgáljanak egy későbbi törvényjavaslathoz. Az alapszabály szerint a kérdéses terület öntözésére csatornahálózat épült volna, ahol a nyári szárazság idejére tározók biztosították a vizet. Az öntözőgazdák vízdíjat fizettek, ami elegendő volt a fenntartáshoz, de a csatornaépítéshez igényelték az állami segítséget is.133/ Az öntözőcsatornákról szóló törvényjavaslatot FARAGÓ LIPÓT — korábbi alapszabályának felhasználásával — 1900 májusában nyújtotta be a képviselőházban, majd rövid tárgyalás után azt az uralkodó szentesítette. A törvény szerint öntözőtársulat akkor alakulhatott, ha az érdekeltek 1/3 része kívánta, és ők a költségek felét viselni tudták. A társulat jövedelmét a vízdíj képezte, és amennyiben ez a költségekre nem volt elegendő, az állam fedezte a fennmaradt részt (max. 50%-ot).134/ A törvény nyomán megalakult néhány öntözőtársulat. 1900-ban Fejér megyében a Hosszúcsatorna Menti Vízhasználati Társulatot hozták létre, amely a Gaja malomcsatornájából vette a 384 kh terület öntözéséhez a vizet. 1903-tól működött aKopházi Rétöntöző Társulat, 131 kh területen. 1907-ben jött létre az Ikervári Rétöntöző Társulat 350 kh területen, amelynek öntözéséhez az ikervári duzzasztónál emelték ki a vizet.13 5/ 221
