Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)
A Szolnoki Folyammérnöki Hivatalhoz tartozott a Tisza Tiszafüredtől Csongrádig, a Zagyva, Tdpió, Tama alsó szakaszai, valamit nyolc vízszabályozó társulat. A Szegedi Folyammérnöki Hivatal a Tisza Csőngrdd- Titel közti szakaszán volt illetékes, és felügyeletet gyakorolt 11 társulat felett. A fő tevékenység e szakaszon a társulatok ellenőrzése, a megépült védművek fenntartása volt. A Gyulai Folyammérnöki Hivatal a Körösök mentén volt illetékes. Sok problémát jelentett e területen az ekkor már végleges határok között működő társulatok felügyelete és a szabályozás továbbfejlesztése. Ennek keretében 1895—1896-ban megépült az Élővíz-csatorna. A Körösbe Gyula felett gátat és csőzsilipet helyeztek el, amelyen keresztül a Holt-Fehér-Körösbe friss víz jut. Az Élővíz-csatorna Gyula, Békéscsaba, Békés vízellátását biztosította. 1879—1890 között megépült a többféle célra hasznosítható Hortobágy-Beret ty ó-fő csatorna, és a századfordulóra a Körösök hajózhatóvá tétele napirendre került. Az Aradi Folyammérnöki Hivatal a Maros alsó szakaszán volt illetékes, vízszabályozó társulat nem tartozott felügyelete alá.67/ A folyammémöki hivatalok a vízrajzi szolgálat, a folyamfelvigyázói teendők jobb ellátása érdekében az illetékességi területükön lévő nagyobb folyókat szakaszokra osztották, és egy-egy szakaszon folyamfelvigyázói állomást létesítettek. 1912-ben — amikor a Földművelésügyi Minisztérium a folyamfelvigyázók szolgálati szabályzatát összeállította — 67 ilyen állomás működött.68/ Feladatuk az állami kezelés alatt álló folyókon és csatornákon lévő műtárgyak felügyelete volt. A vízjogi törvény kiadása után megnőttek a kultúrmérnöki hivatalok feladatai. A törvény végrehajtása, főként a régi vízhasználatok igazolása évekig elhúzódott. Az előírások értelmében a kultúrmérnöki hivatalok képviselőinek ott kellett lenniük a helyszíni szemlék, az új vízhasználatok engedélyezésénél. A tervek készítése, idegenek által készített tervek elbírálása - a korábbiakhoz hasonlóan — sok munkát adott. A központban jelentkező új feladatok (közegészségügyi mérnöki szolgálat, halászati ügyek irányítása) növelték a teendőket vidéken is. A vízjogi törvény lehetőséget adott vízhasznosító társulatok alakítására, amelyek száma a századfordulóra 110-re növekedett.69/ A kultúrmérnöki hivatalok vezetői részt vettek e szervezetek alakuló ülésein, ellenőrizték tevékenységüket. A legtöbb vízhasznosító társulat nem alkalmazott mérnököt, így a műszaki teendők ellátása a kultúrmérnöki hivatalok feladata lett. A kultúrmérnökök létszáma 1890-ben lényegesen alacsonyabb volt, mint a folyammérnököké. Mindössze hét főmérnök, 12 mérnök, 16 segédmérnök dolgozott kultúrmérnöki területen: azonban a hivatalok létszámában nem volt olyan nagy eltérés, mint a folyammérnököknél.70/ A végleges szervezet 209
