Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)
A kultúrmérnöki hivatalok 1886-tól megnövekedett feladatokat láttak el. Tervbe vették, hogy a további decentralizálás érdekében a nyolc kerületen belül — további 28 alkerületet létesítenek, azonban ehhez nem kapták meg a megfelelő létszámot.22/ Az 1880-as években egységes ügyvitel alakult ki e hivatalokban is. Általában sorszámos iktatást vezettek be, és az ügyviteli iratokat ennek megfelelően kezelték. Az engedélyezési eljárás során keletkezett iratokat - engedélyiratok fogalmazványai, helyszíni bejárások jegyzőkönyvei, szakvélemények stb. — létesítmények szerint csoportosítva helyezték irattárba. A tervtárban csak a saját tervezések dokumentumait őrizték, mert az engedélyezett tervek — mint említettük — a vízikönyvi okirattárba, az engedélyező törvényhatósághoz kerültek. A vízjogi törvény végrehajtása 1886—1887-ben országosan megkezdődött. Felszólításokat tettek közzé, amelyek nyomán először a meglévő jogokat kellet igazolni.23/ Akik a fennálló vízhasználatról bebizonyították, hogy az 20 éve egyfolytában működik, külön eljárás nélkül is megkaphatták az igazolást. Ha azonban a létesítménynél valami műszaki hibát találtak, akkor a tulajdonosok engedélyt kaptak ugyan ideiglenesen a további működésre, de az előírt módosítást záros határidőn belül végre kellett hajtani.24/ Ha az illető nem jelentette be igazolásra vízhasználatát, a mulasztásért büntetést is ki lehetett szabni.25/ A városok és megyék gondot fordítottak arra, hogy az igazolt vízművek valóban a vízikönyvbe kerüljenek. Itt nem kellett különösebb ellenőrző tevékenységet kifejteni a kultúrmérnöki hivataloknak, mivel a vízikönyvi bejegyzést a tulajdonosok is számon tartották. 2 6/ A vízjogi törvényt követően, 1888-ban újabb általános rendelkezés kiadására került sor, megszületett a halászati törvény. E rendelkezés a halászati ügyek irányítását és a törvény végrehajtásának ellenőrzését a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium feladatává tette. E minisztérium keretén belül hozták létre — LANDGRAF JÁNOS kultúrmérnök vezetésével — az Országos Halászati Felügyelőséget. Feladata az édesvízi halászattal kapcsolatos jogszabályok kidolgozása, a halastavak létesítésére, vízszennyezésre vonatkozó szakértői teendők ellátása volt. Korábban a halászatot a megyei törvény- hatóságok területenként különböző statútumai, majd szabályrendeletei szabályozták, a felügyelőség viszont az egységes irányítást biztosítani tudta.27/ A vízügyek két minisztériumban való megosztása nem segítette a fejlődést. Főleg a műszaki alkalmazottak törekedtek arra, hogy a munkák egysége érdekében az irányítást összehangolják. Az 1888-as árvíz azt mutatta, hogy a vízimunkálatok terén — az új igények kielégítése mellett — még igen sok probléma vár megoldásra. Az 1880-as években egyre fokozódtak az integrációs törekvések, 1888-ban a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium fennhatósága alatt működő műszaki tanácsot átalakították. Elnöke KVASSAY JENŐ 198
