Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
VI. A kultúrmérnöki és belvízrendezési munkák megszervezése (1870–1918)
nak vagy azok társulatainak. Az országos határt képező és hajózható folyók szabályozását a továbbiakban is az állam hajtotta végre. Ha a határfolyók szabályozására társulatok alakultak, azok munkáihoz 1/3 részben hozzájárult. A törvény foglalkozott a vízi szolgalmakkal is. Minden birtokos köteles volt tűrni, hogy birtokán — kártalanítás mellett — a vizet keresztül vezessék. Ez az átvezetés vonatkozott a lecsapolásokra és öntözésekre egyaránt. A vízjogi törvény a társulatokat a vízrendezésre (ármentesítés, folyószabályozás) és vízhasznosításra (öntözés, alagcsövezés, lecsapolás, halászat) alakult társulatokra osztotta. A vízrendező társulatok átvették az 1884. évi rendelkezést, amely a továbbiakban az ország valamennyi hasonló szervezetére érvényes volt. A lecsapoló- és öntözőtársulatok a Földművelés- Ipar és Kereskedelemügyi Minisztérium felügyelete alatt álltak. A törvény vízrendőri intézkedéseket is tartalmazott, amelyek a meder, a part, a töltések biztonságát, az árvízvédelem megszervezését szolgálták. Az utolsó rész a vízjogi eljárásra vonatkozó szabályokat foglalta össze. Vízjogi ügyekben — vízszabályozási és vízhasznosítási tevékenységnél egyaránt — a törvényhatóság volt illetékes, azonban az államérdekből végzett munkák esetén a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium adta meg az engedélyt. Az engedély kérelmet — a tervek és költségvetés csatolásával — az elsőfokú hatóságnál kellett benyújtani, amely azt műszaki szakértőnek adta át véleményezésre. A munkát csak a kiadott vízjogi engedély birtokában lehetett megkezdeni. A törvény előírta, hogy a törvényhatóságok levéltáraiban vezessenek vízikönyveket és létesítsenek vízikönyvi okirattárakat, amely az engedélyokirat és a tervek egy példányát őrizte. A már meglévő vízhasználatokat záros határidőn belül igazolni kellett.16/ A vízjogi törvény kiadását a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium Általános Rendelete, a végrehajtási utasítás követte. E rendelkezés körülhatárolta a vízügyekben illetékes két minisztérium hatáskörét. A vízszabályozási, ármentesítési, hajózási kérdésekben a Közmunka- és Közlekedés- ügyi Minisztérium volt illetékes, míg a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumhoz tartoztak a vízhasználati, öntözési,lecsapolási ügyek, valamint a vízikönyvek ellenőrzése, a vízrendőri munka felügyelete. Az Általános Rendelet előírta az engedély megszerzésének útjait, és kijelölte a műszaki szakértőket. Műszaki szakértők a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó ügyekben a folyammérnöki hivatalok, a Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium területén a kultúrmérnöki hivatalok munkatársai voltak. A rendelet kiegészítette a vízjogi törvényt a lakosság vízellátásával kapcsolatban. Az ivóvízszükséglet kielégítését közérdeknek tekintették, és ennek érdekében még a szabad rendelkezés alatt álló vizekre is korlátozást mondtak 196
