Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

I. A merkantilista gazdaságpolitika és az első vízügyi szervezetek (1772–1787)

1772—1773-ban már mindkét osztály működött. Az első élére GRUBER GÁBOR, a másodikhoz WALCHER JÓZSEF került. 1772. december 3-án GRUBER évi jelentésében számolt be tevékenységéről és tapasztalatairól az udvarnak.35/ A folyók térképének elkészítését, a malmok szabályozását, a kanyarulatok átvágását tartotta legfőbb feladatának. A munka folytatásához további anyagi támogatást és személyzetet kért. Az udvari kancellária döntése alapján az első divisió végleges személyzete a következő lett: Igazgató: GRUBER JÁNOS, igazgató-segéd: MÜHLBACHER ISTVÁN, mérnökök: BECKER JÁNOS, GUNSTI IGNÁC, SCHMERL JÓZSEF, gyakornok: STA- RECZKY JÓZSEF.

Hogy a divisiók munkája eredményes legyen, azok tevékenységét össze kellett hangolni a helyi hatóságokkal. Bár az udvar az ügy irányítását továbbra sem akarta kiengedni a kezéből, már 1773-ban kérte az udvari kancellária a magyar kancelláriát, hogy az első divisió működését a horvát tanács, a másodikét a helytartótanács útján támogassa. A „támogatás” mibenlétéről egyelőre nem esett szó. Feltűnő azonban, hogy a helytartótanács került előtérbe a folyószabályozási és hajózási ügyek intézésében a nagyobb műszaki múltra visszatekintő kamarával szemben.

A szabályozási munka a Száván és a Kulpán a tervezett mértékben haladt. A meder és a part tisztítása után elkészültek az első átvágások is. Bár a munka a helyi törvényhatóságok támogatásával folyt, az együttműködés nem volt mindig harmonikus. A hatóságok sokszor a helyi érdekeket pártolták GRUBER nagyszabású terveivel szemben. Az 1773-as árvíz alkalmával bekövetkezett elöntéseket egyértelműen a már végrehajtott átvágásoknak tulajdonították,36/ és kérték GRUBER munkájának felülvizsgálatát.37/

Probléma volt WALCHER tevékenységével is. Bár a második divisió létrehozásakor lehetőséget kaptak arra, hogy a Tiszát és mellékfolyóit is rendezzék,38/ WALCHER a dunai munkálatok miatt ezt a kérdést meglehetősen elhanyagolta. 1775-ben Bereg megye közgyűlése kérte, hogy a Tisza mellékfolyóit az ő területükön is szabályozzák.39/Készültek hajózó csatorna tervek is, amelyek az erdélyi sószállítást kívánták megkönnyíteni. Ezekkel azonban a dunai divisió nem foglalkozott, és a Maroson keresztül kívánta létrehozni az Erdélybe vezető víziutat.40/

1777-től az uralkodó a Száva-Kulpa, valamint a Dnna-szabályozás pénzügyeit egymástól elválasztotta. A közvetlen irányítása alatt álló délvidéki folyókhoz a szükséges összeget továbbra is folyósította, de a dunai költségeket nem lehetett az állami költségvetésből fedezni. Ezért a királynő — a korábbi elképzeléseknek megfelelően — úgy döntött, hogy a só árát felemelik, abból hajózási alapot létesítenek. A magyar kamara számításai alapján a dunai

18