Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
I. A merkantilista gazdaságpolitika és az első vízügyi szervezetek (1772–1787)
hajóút szabályozására ebből a pénzből évi 20 000 Ft-ot engedélyeztek.4 */ Az új pénzügyi lehetőség miatt a szervezeteket is átalakították. A második divi- siót — az ausztriai részek leválasztásával — Hajózási Igazgatóságnak nevezték. Élén továbbra is WALCHER JÓZSEF állt, hajózási igazgató (Navigations Direktor) címmel. A Duna magyarországi szakaszán működő igazgatóság négy állomásból épült fel: Pozsony, Buda, Dunaföldvár, Zimony kirendeltséggel. Az igazgató Budán tartózkodott, és ezzel kezdett kialakulni a korábbi divisiók helyén a vízügyi igazgatás központi és területi szervezete. Az új hivatalt Mária Terézia 1777. május 10-i rendeletével hozta létre.42/ Az egyes állomások élére vezetőket — igazgatókat — helyezett, akik a melléjük rendelt műszakiakkal segítették a hajósok munkáját. A leirat megállapította, hogy a hajózás legfőbb akadályai továbbra is a malmok és a rosszul megépített hidak. Az állomások vezetői büntetést szabhattak ki a molnárokra, ha a hajózást akadályozták. A vontatóút számára a parton három-négy m széles sávot kellett hagyni, és előírták a dunai kőhidak átalakítását is. Az állomások lehetőséget kaptak arra, hogy a vontatók között bérmunkásokat is alkalmazzanak. A hatáskörében megerősített hajózási igazgató a továbbiakban is nehezen boldogult. Egyre inkább szükségessé vált, hogy az igazgatóságot, amely elvesztette birodalmi jellegét, magyar kormányszervnek rendeljék alá. 1779 nyarán, a magyar kamara egyik tanácsosa, Pfeffershoffen nyújtotta be ezzel kapcsolatban javaslatát, azonban ezt nem fogadták el. Az uralkodó arra hivatkozott, hogy Horvátországban és Magyarországon egyaránt jól működik az udvarnak alárendelt vízügyi szervezet, kár volna azt módosítani.43/ A magyar fennhatóság kérdése ennek ellenére nem került le a napirendről. A magyar kamara kezdettől fogva összekötő szerepet játszott az udvar és a Hajózási Igazgatóság között. A sóalapból az évi felhasználásra szánt előleget a kamarán keresztül utalták át, és e szerv ellenőrizte az éves számadásokat. 1779 júliusában a királynő úgy döntött, hogy a Hajózási Igazgatóság személyzetének fizetését is a magyar kamara fogja folyósítani.44/ A személyzet ekkor a következő volt: Hajózási igazgató: WATCHER JÓZSEF, az állomásokon dolgozó mérnökök: HÖLCZEL KÁROLY, PICHLER FERDINAND, KISS JÓZSEF, SPATZEK FERENC.45/ GRUBER, mint a második divisió vezetője, a temesi kamarától kapta fizetését. Ez a divisió 1779 folyamán befejezte működését, miután a legfontosabb munkákat elvégezte.46/ Felszámolásához az is hozzájárult, hogy — mint említettük — 1778-ban megszűnt a Temesi Bánság és az újjászervezett vármegyék bépültek a magyar közigazgatási rendszerbe, így közvetlen politikai oka nem volt annak, hogy az uralkodó a déli folyókat különösebb előnyben részesítse, hanem az egységes víziúthálózat megterem19
