Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

V. Folyószabályozás és ármentesítés a kiegyezés után (1867–1889)

1882-ben ORDÓDY PÁL közmunka- és közlekedésügyi miniszter tervet nyújtott be a Tisza és a szabályozott mellékfolyók vízrajzi megfigyeléséről. Javasolta, készítsenek a folyóvölgyekről új helyszínrajzot, végezzék el a szintezést, vegyenek fel a szabályozott szakaszokról új keresztszelvényeket. A javaslat célja az volt, hogy a Duna mentén már rendszeres vízrajzi szolgálatot a szabályozott Tiszára is kiterjesszék. A térképezési munkák megindultak, azonban a tevékenység rövidesen abbamaradt. A rendszeres vízrajzi szolgálatot a miniszter (ekkor már BAROSS GÁBOR) szervezte újjá 1886. évi 1007. számú elnöki rendeletével.13/

Az osztály kezdetben a Műszaki Tanács egységeként működött, majd 1886. május 1 -tői a vízépítészeti szakosztály önálló osztályaként folytatta működését. Fő feladata a vízállási adatok rendszeres gyűjtése, közzétételei folyókon vízmércék felállítása, a „0” pontok tengerszint feletti magasságának meghatározása volt. A megfigyelő állomásokról érkező vízjelző táviratok adatait az illetékes hivataloknak, hajózási vállalatoknak küldték el. Rendszeresen mérték a lehullott csapadékot is, amelynek megfigyelésére külön állomásokat létesítettek. Fontos tevékenység volt a vízjelző szolgálat, amely részben a hajósok igényeit elégítette ki, részben az árvizek megelőzését szolgálta. Az osztály feladata volt a vízrajzi magasságmérések rögzítése, fixpontok meghatározása. Medemyilvántartásokat vezettek, ami főként a szabályozott folyószakaszokon, az újonnan ásott medrek esetében volt fontos. Vízrajzi kutatásokat folytattak, az elkészült tanulmányokat és kutatási eredményeket közzétették.14/ Az osztály 1889-től elkészítette újra a folyók és tavak szintezési térképeit, amit a kartográfia általános fejlődése tett szükségessé. Az 1860-as években egyre több szintvonalas térkép készült, és a magasság jelölése a kataszteri és egyéb térképeken általános követelménnyé vált. 1869-ben — fejlett módszerekkel — megkezdődött a harmadik katonai felmérés, melynek lapjai már közforgalomba kerültek, és így nagy hatással voltak a polgári térképészet fejlődésére is. 1873-tól a bécsi Katonai Térképészeti Intézet elvégezte négy fő országos alappont szintezését — Nadap, Ruttka, Terebes, Vöröstorony térségében, és a többi magasságméréseket — minden típusú térképen — ehhez igazították. Ekkor a folyók új szintezése és az országos hálózathoz történő hozzákapcsolása szintén aktuálissá vált.1 s/

1888-ban az ország területén árvíz pusztított, ami felhívta a figyelmet arra, hogy a vízimunkálatok folytatása, az elért eredmények továbbfejlesztése közérdek. A Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium vízügyi szervezete is megerősödött,16/ és az újjászervezett vízépítészeti osztály már 36 státusból, dunai, tiszai, vízrajzi és hajózási ügyosztályokból állt. A munkatársak közül legtöbb gyakorlattal MOKRY EDE, a dunai műszaki osztály vezetője rendel166