Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

V. Folyószabályozás és ármentesítés a kiegyezés után (1867–1889)

kezett, aki 1848-ban kapta oklevelét. 1873-ig a Ferenc-csatornánál és a Begá- nál dolgozott, munkájának tapasztalatait ,,A bánáti vizek szabályozása” cí­mű cikkében foglalta össze.17/ A mellette dolgozó WALLANDT ERNŐ, GONDA BÉLA, FEKETE ZSIGMOND a fiatalabb generációhoz tartoztak, és későbbi pályafutásuk során tettek sokat a Duna. főként az Al-Duna szabá­lyozása terén. WALLANDT ERNŐ csak 1873-ban került állami szolgálatba, GONDA BÉLA pedig az 1870-es években még a mezőgazdasági vízhasznosí­tás iránt érdeklődött.18/ A tiszai osztályoknál dolgozó műszakiak közül MALINA GYULA és BERTALAN LAJOS egészen a századfordulóig irányították a 7Ysza-szabályo- zási munkák befejezését, míg SCHMIDTHAUER ANTAL és ZSÁK HUGÓ a Dunánál dolgozott. A vízrajzi ügyosztály vezetője, PÉCH JÓZSEF az idősebb generációhoz tartozott. Ő vezette 1873-tól a Béga-csatornáná a vízügyi mun­kákat, 1875-ben pedig Temesvárra került. Az 187ü-es évek végén szintén me­zőgazdasági vízhasznosítással foglalkozott, és vezetésével szervezték meg a péklapusztai kísérleti öntözőtelepet. 1886-ban került a minisztériumba. Az osztályon dolgozott a fiatal HOSZPÓTZKY L.AJOS is. aki a dunai munkáknál (Al-Duna, Soroksári-Dunaág, csepeli kikötő) fejtette ki később tevékenysé­gét.19/ 2. A TÁRSULATI AUTONÓMIA HELYREÁLLÍTÁSA A kiegyezés után nemcsak a műszaki igazgatás felső szervének létrehozá­sára került sor, hanem az alkotmányos időszakban igény és lehetőség volt arra, hogy az állam e munkák menetébe a törvényhozás útján is beavatkoz­zék. Több évtizedes szünet után sorra születtek a vízügyi törvények és jogsza­bályok, amelyek célja elsődlegesen a vízimunkálatok bizonyos normáinak ki­alakítása, a társulatok, egyes hivatalok viszonyainak rendezése volt. Törvé­nyek kiadása előzte meg egyes vízszabályozási munkák megkezdését, költsé­geinek biztosítását. A törvényhozásban rejlő lehetőségekkel a felső szintű vezetők sokszor éltek, hiszen a közérdekre hivatkozva sok esetben így elő tud­tak mozdítani bizonyos munkákat. A vízimunkálatokat illetően a képviselő­házban az érdekeltek egy része, illetőleg azok küldöttei beleszólhattak egyes ügyekbe már a törvényjavaslatok vitái alkalmával, így a végrehajtás körül sok­kal kevesebb probléma volt, mint ha az illető munkát a minisztérium egysze­rűen elrendelte volna. Több fontos törvény a társulatok helyzetét érintette, mivel feladataik a kiegyezés után megnövekedtek. A megépült töltések fenntartása, újak létesí­167

Next

/
Thumbnails
Contents