Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
Torontál megye Zemplén megye szántó 746 293 65,99% 308 128 33,89% rét, kert 90 775 8,03 115 875 12,75 legelő 235 666 20,84 176 201 19,38 szőlő 13 891 1,23 13 463 1,48 erdő 17 265 1,53 293 658 32,30 nádas 26 874 2,38 1 795 0,20 1 130 764 100,00% 909 120 100,00% A statisztikából kibontatkozó kép rendkívül érdekes. Míg országosan a mezőgazdaságilag hasznosított földeken kb. 40%-ot foglaltak el a szántók, és ugyanennyit a rétek, legelők, a vizsgált területen megyénként más-más arányokkal találkozunk. A nyugat-dunántúli mélyfekvésű megyékben — Győrben és Mosonban — 1855—1867 között a gabonakonjunktúra hatására a szántók területe megnőtt. Ez a növekedés — a bécsi és pozsonyi piacokhoz közel fekvő — Győr megyeben a 13%-ot meghaladta. A viszonylag csekély területeket veszélyeztető Marcal szabályozásán és kisebb dunai töltések építésén kívül itt egyéb vízimunkálat nem folyt, így a növekvő szántóföldek sok esetben a veszélyeztetett ártérbe jutottak. Tolna megyében nőtt a szántók és a legelők területe is. A szántók arányát a korábban szabályozott Sárvíz mellett élő földművelő munkája az országos átlag fölé emelte, a frissen kiszáradt sárközi területek pedig a rétek és legelők mennyiségét növelték. Sopron megye földhasználati struktúrája 1855— 1867 között nem változott meg, és nem volt jelentős változás a Tisza-völgyi megyék közül Szatmárban és Seregben sem. A Tisza itteni mellékfolyóinak szabályozása lassan haladt előre, és gyakorlatilag ősállapotban volt még az Ecsedi-láp, valamint a Szernye-mocsár. Kevéssé érződött még a Körös-szabályozás eredménye Biharban és Békésben, bár Békés megyében a terepviszonyoknak megfelelően a szántóföldek aránya magasabb volt az országos átlagnál. A szántók itt 1855-1867 között — a gabonakonjunktúra következtében — a rétek és legelők rovására növekedtek, ami a hagyományos állattartás szerepét is csökkentette. A Duna és Tisza elöntéseinek kitett Bács megye csak részben szabadult meg az árvizektől, de földje ebben az időszakban is kiváló gabonát termett, és a dunai szállítás lehetősége is adva volt. így 1867-ben a megye mezőgazdaságilag használható területeiből 65,19% volt szántó, azonban a rétek és legelők mennyisége csak fele volt az országos átlagnak. Az új lehetőségeknek megfelelően a Tisza árvizétől felszabadult területet igyekeztek mielőbb eke alá ven159
