Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
hullámok levonulási sebessége a korábbinál nagyobb lett. A töltések miatt az árvízszintek emelkedtek, viszont a meder kimélyült és a kisvízszint csökkent. A szabályozott meder képes volt az árvizek biztonságos levezetésére, azonban az eredményeket csak fokozatos fejlesztéssel lehetett megőrizni.134/E munkában szerepet kaptak a társulatok, amelyek az egyre növekvő mentesített területek védelmét fő feladatuknak tekintették. A hivatalos statisztika szerint a Tisza völgyében a víztől meghódított terület 1855-ben 613 ezer, 1860-ban 1553 ezer, 1867-ben 1674 ezer, 1876-ban 1885 ezer magyar hold (805 837,5 ha) volt.135/ Ebből az 1870-es években 1 692137 magyar hold (723 388,53 ha) volt a társulatok kezén. A Tisza mellett 26 szervezet működött, köztük a Heves-Szolnok-Jászvidéki Társulat 62 783 ha, a mindszent—apátfalvi 24 658 ha, a percsora —szegedi 14 070 ha árterülettel. A Tisza mellékfolyóinál 14 társulatot szerveztek, amelyek árterülete 471 459 ha-t tett ki. A Tisza és mellékfolyói völgyében működő szervezetek két évtizeddel megalakulásuk után a veszélyeztetett területek 63,35%-a felett vállaltak védnökséget.136/ A 77sza-szabályozás hatása a környező települések gazdasági életében már az első évtizedekben megmutatkozott. Különösen jól látható ez a Tisza középső, Tiszafüred-Csongrád közti szakaszán, ahol az átvágások és töltések viszonylag korán megépültek. 1851—1866 között 16 átmetszés készült, amit később még hárommal egészítettek ki, és a folyó itteni szakasza 136,7 km-rel lett rövidebb. Az itt működő társulatok 672 473 kh területet mentesítettek, a Tisza jobbpartját 124,1 km, a balpartot 157,1 km töltés kísérte. A töltések között — a szélesebb hullámtéren a lakosság — az ármentesítés után is rét- és legelőgazdálkodást folytatott, míg a szántók, kertek a gátak mentett oldalára kerültek (pl. Tiszasűly, Fegyvernek, Kisköre). Szőlő- és gyümölcstermelés ott alakult ki, ahol a folyót eredetileg is magaspartok kísérték (pl. Tiszagyenda, Vezseny, A Ipar, Kécske), és a lankákat homokos talaj borította. Azokban a községekben, ahol a töltések közvetlenül a folyó partjára kerültek, ott a mezőgazdaságilag hasznosított terület csak a töltésekig nyűit, és a mentett oldalon — a föld teljes kiszáradása után — szántóföldi művelésre volt lehetőség (pl. Csépa, Tiszaug, Tiszasas, Tiszaroff, Tiszaörvény, Tiszasző- lős stb.).137/ Az 1850-es, 1860-as években a frissen kiszáradt faluhatár a legtöbb helyen még az átalakulás képét mutatta, amit egyes községek példáin jól megfigyelhetünk. Kisköre a 19.század elején a Közép-Tisza-vidék „legvizesebb” települése volt, határának 78,41%-át borította el az árvíz, beltelkeit, szántóit is fenyegetve. A gyakori vízjárás miatt a határ jórészét nyirkos, savanyú talaj borította, amely sem a gabonának, sem a kapásoknak nem volt jó, és megfelelő széna sem termett rajta. 1863-ban, 10 évvel a szabályozás után a 11 155 kh 152
