Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
határból 8747 kh volt művelhető terület, amelynek 44,66%-án szántóföldi gazdálkodás folyt, 3449 kh-t (39,43%) pedig a széles hullámtéren — legelőként hasznosítottak. A rossz széna miatt a rétek a község termékeny határából csak 14,52%-ot foglaltak el.138/ A szabályozás előtt Tiszanána határának 62,99%-át borította el az árvíz. A folyó partja itt alacsony volt, ahol a víz könnyen utat talált a művelt területek felé. A lakosság ekkor zömmel állattartásból élt. 1863-ban a 14 945 kh határból 12 745 kh tartozott a mezőgazdaságilag hasznosítható területek közé. Ennek 55,45%-a — az ősi hagyományoknak megfelelően — legelő és rét volt, ahol virágzó állattenyésztés folyt. Mivel a töltések a Tisza közelében épültek, már 1863-ban a művelhető határ 41,35%-án (5270 kh-on) szántóföldi termelés volt jellemző.13 V Tiszapüspöki határát a vízszabályozás előtt 66,65%-ban borította el az árvíz. A lakosság állattartással és kisebb mértékben földműveléssel foglalkozott. Korábbi gyakorlatán az ármentesítés után sem változtatott, bár a töltések — széles határt védve — megközelítették a Tisza partjait. A település 5020 kh mezőgazdasági területéből 1854-ben csak 23,94% volt a szántó, míg a legelők 51,53%-ot foglaltak el. 1859-ig a szántók mennyisége 1202 kh-ra növekedett.140/ Sarud határában 1854-ben épültek meg a Jász kiséri Ármentesítő Társulat védművei, amelyek segítségével 3111 kh szabadult fel az árvíztől. Az egykori ártéren csak gyenge széna és nád termett, viszont a mentesített terület alkalmas lett búzatermelésre is. A 10 325 kh határból 8867 kh volt mező- gazdasági terület, amelynek 38,67%-át szántók, 44,68%-át legelők foglalták el, rétként azonban csak a hajdani ártér mélyebb része maradt meg.14 V Az árvíztől felszabadult 77szű-völgyi községekben a legeltető állattartás és a rétgazdálkodás az első időszakban nagy szerepet kapott. A mentesített területek lassan száradtak ki, és egy ideig csak ilyen művelésre voltak alkalmasak. Az ármentesítéssel ugyanakkor — az időnként elöntött, de korábban az év nagy részében száraz területek végleges felszabadulásával — ugrásszerűen megnőtt a szántóként használható föld mennyisége. így az 1850-es, 1860-as években e községekben — a gabonakonjunktúra ellenére — sem volt szükség az összes legelők feltörésére. Még inkább áll ez a külterjes gazdálkodást folytató puszták határhasználatára. Cserőközön például 1855-ben a határnak csak 1,191%-a volt szántó, 28,78%-át a legelők, 56,05%-át a rétek foglalták el. 1870-ben a szántók aránya mindössze 6,0%-ra növekedett, a legelőké 15,42%- ra csökkent, viszont az ármentesített rétek a határ 61,6%-át foglalták el. Tiszahalászon a kis szántók mellett a rétek területében sem következett be 1855—1870 között változás, viszont a legelők hétszeresére növekedtek, és a szántóknál 8,5-ször nagyobb határrészt foglaltak el.14 2/ 153
