Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
KLASZ MÁRTON is. A segédmémökök és gyakornokok közül SZEGHŐ ATTILA, a későbbi szegedi folyammémök, és MEISZNER ERNŐ emelhető ki, aki a Rába-szabályozás irányítója lett. A központi felügyelőség és a folyamosztályok egymással jó munkakapcsolatot alakítottak ki, közös gondjuk ezután is a társulatok érdekeinek egyeztetése, a magán- és állami hozzájárulással végzett munka összehangolása volt. A társulatoknak 1857-től joguk volt arra, hogy a közös ügyek megbeszélésére — valamennyi szervezet részvételével — gyűléseket tartsanak, azonban ennél többet kívántak: autonómiát és az 1846-ban alakult Tisza-völgyi Társulat visszaállítását. Az 1860. augusztus 1-jei összejövetelt követően a társulatok képviseletében KÁROLYI GYÖRGY memorandumot intézett a belügyminiszterhez a Tisza szabályozásával kapcsolatban. A Központi Felügyelőség és HERRICH KÁROLY munkájában az érdekeltek megbíztak, azonban problematikusnak találták, hogy 1856 után a töltések építésébe és a mellékfolyók szabályozásába valamennyi illetékes helytartósági osztály beleszólt. A szabályozás egysége érdekében javasolták a közös társulat újjászervezését.118/ A memorandum beadásával egyidejűleg bizottmányt neveztek ki a szervezet alapszabályának kidolgozására. E bizottmány tagjait az uralkodó 1863-ban magához hívatta, majd végre 1866-ban — SENNYEY PÁL királyi biztos kiküldésével — engedélyezte az új Tisza-völgyi Társulat megalakítását. Elnöke KÁROLYI GYÖRGY, alelnoke LÓNYAY MENYHÉRT, Sennyey visszahívása után királyi biztosa ÜRMÉNYI JÓZSEF lett, aki még a következő évtizedben is megtartotta hivatalát.119/ A 7Ysza-völgyi Társulat újjászervezésének politikai okai voltak. Politikai funkciója nem társulati tevékenységében volt, hanem abban, hogy formailag törvényes fedőszervként szolgálhatott azonos osztályérdekek szervezkedéséhez. E mozgalom 1860-1861-ben kezdődött, és része volt azon törekvéseknek, melyek szerint az ország politikai viszonyait 48-as alapon kellett volna rendezni: a Tisza mellett abban a szellemben, ahogyan SZÉCHENYI elképzelte. A 7zsza-völgyi Társulat azonban visszaállított formában sem volt elég erős, hiszen az állami pénzzel folyó építkezésekbe nem volt beleszólása. Bár HERRICH KÁROLY a társulati alelnöknek, LÓNYAY MENYHÉRTnek politikai köréhez tartozott, a helyi érdekek érvényesítése miatt a 7/sza-szabályozási Központi Felügyelőség és a Tisza-wö\gyi Társulat elvileg szembekerülhetett volna. A bekövetkezett politikai események miatt azonban erre még nem került sor, hiszen 1867-ben a műszaki szervezet — az ország egész közigazgatási rendszeréhez hasonlóan — átalakulás előtt állt. 143
