Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)

állami pénzen történt a mederszabályozás is. A társulatok feladata továbbra is a töltésépítés maradt.116/ Az október 9-i rendelettel együtt elkészült a „szolgálati ügyrendtartás” is az egyes hivatalok számára. Eszerint a Központi Felügyelőség feladata az építészeti főhatóság képviselete volt. Szervezete - a központi felügyelőn kívül - mérnökből, segédmémökből, építészeti gyakornokból, valamint adminisztratív alkalmazottakból állt. A két fős számvevőség nem volt alárendelve a Központi Felügyelőségnek. A felügyelő tisztet továbbra is HERRICH KÁROLY töltötte be, azonban SZAPÁRY ANTAL már kiszorult a vezetésből. A Központi Felügyelőség kizárólag műszaki szerv volt, itt nem kellett politikai irányítás.

Az 1856. október 9-i rendtartás meghatározta a társulatok helyzetét is. Közigazgatási szempontból az illetékes helytartósági osztályhoz, műszaki tekintetben a folyamosztályhoz tartoztak. Érdekeiket három-hét tagú választmány képviselte, amit a legtöbb társulati járulékot fizetők közül jelöltek ki. A választmány egyik tagja az elnök volt, aki a közgyűléseket vezette. Ezen kívül alkalmazni kellett számvevőt és mérnököt is, ha szükségesnek látszott. A választmány nem dönthetett egyedül, ha a hozzájárulási kulcsot állapították meg, vagy ha holdanként 3 Ft-nál nagyobb kiadásról volt szó. Ilyenkor az érdekeltek szélesebb körét be kellett hívni a választmányba. Ha a területen állami munka folyt, azt is meg kellett beszélni az érdekeltekkel, és maguk a birtokosok is tehettek ilyen munkára javaslatot. A kibővített választmány által megállapított hozzájárulás beszedése az adóhoz hasonlóan történt.

Az 1856-ban kialakított szervezet abban különbözött elődjétől, hogy nem tartozott közvetlenül bécsi fennhatóság alá, hanem elsődlegesen a főkormányzóság irányította működését, míg a helyi érdekeket a helytartósági osztályok és az egyre jobban megerősödő társulatok képviselték. Az építészigazgatósági osztályok és a 7Isza-szabályozás folyamosztályai egymás munkáját segítve közelítettek egymáshoz. MITIS évekkel korábban eltávozott az országból, az általa építési hivatalokba — útépítéshez, vasútépítéshez — helyezett mérnökök vízépítési ismereteiket kamatoztatva a Tisza szabályozásába kapcsolódtak. A közigazgatás 1860-as, 1861-es átszervezése a Központi Felügyelőséget és a folyamosztályokat nem érintette. Személyi állománya 1862-ben az adminisztratív alkalmazottakkal együtt 46 fő volt. A vezetővel együtt nyolc fő a központban, a többi mérnök, segédmémök és adminisztrátor a folyamosztályokon tevékenykedett.

A szervezetben néhány komolyabb pályát befutott mérnök található, de vannak olyanok is, akik itt kezdték pályafutásukat. BOROS FRIGYES, KÉPESSY JÓZSEF — mint mondtuk — osztálymémökök voltak, TÁRCZAY DÁNIEL, FODOR JÁNOS, TÁPAY JÁNOS a Tiszát térképező mérnökök között tevékenykedtek, és nagyobb gyakorlattal rendelkezett EGGERT JÓZSEF,

142