Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)
IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)
A vízszabályozási munkák irányítása szempontjából kétségtelenül az egységes, a Tiszánál alkalmazott szervezet volt a jobb. Mindkét esetben szerepet kaptak azonban az osztrák kormányzat megyeilenes törekvései. MITIS ezt a kerületi és járási hivatalok segítségével igyekezett megvalósítani, amelyek közvetlenül ellenőrizték a megyék tevékenységét, a tiszai munkák irányitói pedig a társulati és a helyi autonómia megtörésére központi irányító szerv létrehozásával törekedtek. A kialakult rendet a szekciók és társulatok viszonyának változásai bontották meg. A külön társulatok — az önálló műszaki szervezet segítségével — lényegesen nagyobb lehetőséget kaptak, mintha területük egybeesett volna a szekciókéval. Mivel a töltésépítés az ő feladatuk volt, és a költségeket is az érdekeltek fedezték, a tagok jogosan kérték érdekeik figyelembevételét, hiszen saját pénzük felhasználásáról, saját birtokaik védelméről volt szó. 1855-től újabb társulatok, öblözetek különültek el. A hevesi, körösi, csongrádi szekció teljesen felbomlott, //evesben az említett külön-társulatok mellett megalakult a Szolnok -Csongrád Jobbparti, az örvény-abádi, a Gerje Perje Szabályozó Társulat, elkülönült a szolnok-taskonyi, roffi, gyenda- tiszabői, fegyvernek -szakállosi öblözet. A csongrádi szekció öt társulatra bomlott (csongrád-felgyői, csany—percsorai, bökény-tés-mindszenti, mindszent-apát falvi), a Körösök mentén pedig külön működött az Alsó-Fehér- Körösi, Nagyszalontai, Hosszúfoki, az Arad Megyei és az Alsó-Berettyó Vízszabályozó Társulat. Az egységes szervezet bomlása eleve magával hozta az egyéni érdekek érvényesülését. A társulatok határait a nagybirtokok szerint jelölték ki, és gyakran nem vették figyelembe a folyók mentén épült nagyvárosok érdekeit sem. Ugyanakkor a külön társulatok alakítása, az autonómiára való törekvés az osztrák kormányzattal való szembenállás is volt.115/ A Tisza-szabályozási szervezet bizonyos átalakítását az 1855-ös árvíz, és 1856-ban az ország közigazgatási rendszerének módosítása is sürgette. Meg kellett határozni ugyanis a szervezet viszonyát az új központi és területi hivatalokhoz. Az átszervezési javaslat a Kereskedelmi, Belügy- és Pénzügyminisztérium egyetértésével 1856. szeptemberében készült el, és az uralkodó azt október 9-én szentesítette. Alapelv az volt, hogy a Tisza szabályozását Magyarországon és a Bács megyét magában foglaló Szerb Vajdaság területén egységesen kell vezetni, ezért az irányítást és az ellenőrzést az országos politikai hatóságok, a legfelsőbb irányítást pedig a Kereskedelmi Minisztérium veszik kézbe. Budán a műszaki ügyek intézésére létrehozták a 7/sza-szabályozási Központi Felügyelőséget, amely a főkormányzóságnak és a Kereskedelmi Minisztériumnak volt alárendelve. A folyót szakaszokra osztották, és minden szakasz (folyamosztály) mellett építészeti hivatal működött. A hivatalok tevékenységéhez szükséges összeget továbbra is államköltségből fedezték, és 141
