Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)

ZSEF. Az 1847-es osztálymémökök közül KÉPESSY JÓZSEF visszakapta Bács megyei állását, és Békés megye nagytudású mérnöke, BODOKY KÁROLY vette át az irányítást a körösi szekcióban.109/

1851-től az új szervezetbe került társulatok rendezték soraikat. Mivel a hozzájárulást a birtokosok a mentesített terület után fizették, sor került az árterek összeírására.110/ A császári nyílt parancs adta lehetőséget felhasználva külön társulatok jöttek létre, ahol az érdekeltek így a munkát — és főként a járadékok elosztását — előnyösebbnek találták. Először a hevesi szekcióban indult meg a bomlás, ahol 1851-től elkülönült a Jász kíséri, a Törökszentmiklósi, majd a Kecske-Alpári és a Szolnok-Csongrád Balparti Társulat. 1852-ben megkezdődött a körösi szekció felosztása is különböző kisebb társulatokra.111/ 1851-ben a Csanádi püspökség a makói uradalmával szintén ki akart lépni a csongrádi társulatból, azonban HERRICH KÁROLY közbelépése ezt megakadályozta.112/ Az új társulatok elkészítették szerződéseiket, gát- építési* és kezelési szabályzataikat, amelyeket a Központi Bizottság hagyott jóvá.113/

1853-tól a társulatok és a kerületi szekciók kapcsolata meglazult. 1853. május 18-án a kereskedelmi miniszter utasítást adott az elszámolások rendjéről, amelyet már közvetlenül a társulatok elnökeinek küldött meg, nem a szekcióknak.114/ Ekkor a kilenc kerületi szekcióban már 12 társulat működött. Alapjában más volt a kerületi hivatal feladata, ha egyetlen társulat szerveződött területén, mint ha több, egymással szemben álló egylet között kellettigazságot tenni. Mivel a külön társulatokat sem lehetett műszaki vezetés nélkül hagyni, a szekciók osztálymémököket küldött e szervezetek segítségére, míg ha a kerületi hivatal és a társulat határai egybeestek, nem volt szükség külön személyzet alkalmazására.

Megőrizve a kettősséget a társulatok és a szekciók vezetése között a Tisza- szabályozás szervezete az 1850-es évek elején megszilárdult, és lényegesebb változás a munka befejezéséig nem következett be. A szervezet kialakításában az osztrák és magyar uralkodó körök különféle érdekei ütköztek össze. A 7/sza-szabályozása elsődlegesen a magyar arisztokrácia érdeke volt, míg az út- és vasútépítés, a dunai hajóút biztosítása az osztrák és a gyorsan növekvő magyar (terménykereskedő, bankár stb.) burzsoázia céljait szolgálta. MITIS az osztrák burzsoázi képviselője volt, és az infrastruktúra fejlesztése érdekében törekedett a területi építési hivatalok mind tökéletesebb megszervezésére. A 7Ysza-szabályozási szervezet létrehozásából MITIS teljesen kimaradt, sőt 1850-ben kénytelen volt engedni, amikor az általa elhelyezett vízépítő mérnökök közül legalább a volt tiszai térképezőket irányították vissza eredeti munkahelyükre.

140