Dóka Klára: A vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében, 1772–1918 (Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Iroda, Budapest, 1987)

IV. Vízimunkálatok az abszolutizmus idején (1849–1867)

A császári nyűt parancs végrehajtását külön rendelkezés szabályozta. Eszerint a nyolc vízszerkezet helyén kerületi hivatalokat (szekciókat) hoztak létre, megtartva a vízszerkezetek korábbi határait. A nyolc hivatal mellé kilencedik szekcióként bevonták a munkába a Vajdaságot és a Csajkás kerületet is. A helyi birtokosok társulatai - kezdetben - egy-egy szekcióhoz tartoztak, így a társulat és a szekció határa egybeesett. A kerületi hivatalok személyzete igazgatóból, mérnökből, pénztárosból, két segédmérnökből, anyagszámadóból állt.107/

A birtokosok a társulatok ügyeinek intézésére, a központi utasítások végrehajtására elöljáróságot és választmányt hoztak létre. Évente közgyűlést tartottak, ahol a társulat elnökét és a választmány tagjait kijelölték. E gyűlésekhez azonban szükség volt a Központi Bizottság engedélyére, és a határozatokat is be kellett mutatni. A folyó ügyeket a választmányi gyűléseken tárgyalták meg, amelyeken részt vett a kerületi mérnök is. Minden szekcióban helyi pénztárt létesítettek, és a költségeket ebből folyósították. A mederszabályozáshoz szükséges összeget a bécsi pénzügyigazgatóság utalta át, a töltésépítésekre pedig a birtokosok — mint említettük — jórészt az Osztrák Nemzeti Banktól vettek fel kölcsönt, amelynek kamatait és törlesztését a munka előrehaladásával, a jövedelem növekedés arányában fizették vissza.10 V A törvényhatóságoktól és az Országos Építési Igazgatóságtól is független szekciók eloszlása 1850-ben a következő volt:

— Szatmár-Ugocsa szekció

— Beregi szekció

— Ondova-Tapoly Egylet

— Felső-szabolcsi—Bodrogközi szekció

— Alsó-szabolcsi szekció

— Hevesi szekció

— Csongrádi szekció

— Bácsi szekció (+ Csajkás kerület)

— Körösi szekció.

Már 1850-ben betöltötték a szekcióknál a mérnöki állásokat. A műszaki vezetők kinevezése a Központi Bizottságtól függött, bár az első években HER- RICH KÁROLY nem kapott még korlátlan lehetőségeket. A vízszerkezeteknél dolgozó volt osztálymémököket — mint láttuk — MITIS más területekre helyezte, így HERRICH leginkább a térképezőkre támaszkodhatott, akik szívesen visszajöttek a Tisza mellé. Mivel ők egy évtizeddel korábban bejárták az egész folyót, jelentős helyi ismeretekkel rendelkeztek. A beregi szekcióba — rövid időre — KOMNENOVICH SÁNDOR került, Csongrádi FODOR JÁNOS és TÁPAY JÁNOS, a felső-szabolcsi szekcióba BARLA SÁMUEL és TÁRCZAY DÁNIEL, az alsó-szabolcsiba pedig EGGERT JÓ139